Csukott szemmel
Egy mondat erejéig már írtam róla múltkor is, hogy milyen nehéz is volt eleinte csukott szemmel lennem.  Ha az ember becsukja a szemét, kénytelen befelé koncentrálni. A zajok még beszűrődnek, a fény még átsejlik a szemhéjon, de mégsem a külvilág a fontos, hanem ami bent van: a kisbabánk, a légzésünk, és NEM AZ EGYÉB GONDOLATAINK!

Volt, hogy a nehézségeim fizikai tünetekben nyilvánultak meg: szédülni kezdtem, amint elvesztettem a horgonypontjaimat. Ez mai napig előfordul néha… Volt, hogy annyira, hogy kénytelen voltam kinyitni a szemem és amint visszanyertem a stabil egyensúlyi helyzetemet, visszacsuktam. Kezdhettem elölről: a koncentrálást, a befelé figyelést. 

Azért van egy jó hírem is, azoknak, akiknek hasonlóan zabszem van a „tudjukhol”. Szóval, ez azért tanulható, idővel egyre kevesebbet kell fészkelődnünk, egyre kevésbé remeg az ember szemhéja, és egyre kevésbé tűnik kényelmetlennek az a bizonyos egyenes hát és törökülés. 

Kapcsolódó blogok

A jóga és a gyerek is türelemre tanít…
azaz jóga pozíciók babakorban
apró trükk a pihenés érdekében
Egyéb blogok

Ezen időszak kiváló lehetőséget nyújt a közvetlen környezetünkben való szerepvállalásunk tisztázására és az életünk hitelességének a felmérésére.
A sorsfeladatról 2. rész
A sorsfeladatról 1. rész.
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy