Az ökogyilkos csokoládé

Íme, néhány szomorú tény a csokoládégyártás társadalmi és ökológiai következményeiről: 

1. A csokoládé alapanyagául szolgáló kakaóbab a trópusi egyenlítői öv monokultúrás növénye, amelyet a világ gazdaságilag elmaradott, fejlődő államaiban állítanak elő. Amikor kakaót, illetve csokit vásárolunk, valószínűleg nem jut eszünkbe, de a növény termesztése hozzájárul ezeknek az országoknak a kizsákmányolásához. Miért is?
Ahelyett, hogy élelmiszernövényeket ültetnének saját szükségleteik kielégítésére, a helyi termelők – a legjobb minőségű földeken – piacra vitt termékek (cash crops) előállításával foglalkoznak és exportra termelnek, amivel valójában a gazdag(abb) országok fogyasztóinak további jólétét szolgálják.

Noha a csokoládégyártó multik évről évre óriási és egyre növekvő profitra tesznek szert, a farmerek és az ültetvényeken dolgozó munkások egyre kevésbé részesülnek ezekből a bevételekből. (Egyébként nem ritka, hogy a termesztésben résztvevők napi 1,25 USA dollárból kénytelenek „megélni”!) A gazdag országok fogyasztói által a csokoládéért kifizetett ár valójában mindössze 6%-a (!) jut el a kakaóbab termelőkhöz és munkásokhoz. Ez az érték a ’80-as években még 16% (!) volt. Miközben a csokoládégyártók bevételei a ’80-as évek óta folyamatosan emelkednek, a kakaóbab világpiaci ára ez idő alatt a felére csökkent. A termesztők számára óriási gondot jelentenek a változó termésmennyiségek miatt fluktuáló világpiaci árak, melyet növénybetegségek, kártevők, extrém időjárási körülmények (pl. szárazság), és politikai instabilitás/polgárháborúk is okozhatnak, de ugyanilyen hatása van a mesterségesen keltett élelmiszer spekulációnak is. Az árakat valójában a kereskedők/a közvetítők diktálják, azzal, hogy raktározni tudják a termést, így kontrolálva az eladási mennyiségeket. Ezzel szemben a szegény farmerek kénytelenek azonnal értékesíteni a kakaóbabot, mert pénzre van szükségük, és mert nem tudják tárolni a termést. Noha a kakaó ára becslések szerint a jövőben nőni fog – ennek már az elmúlt időszakban is tanúi lehettünk –, mint ahogyan emelkednek a csokoládétermelő cégek bevételei is, ebből a farmerek mit sem éreznek. 

2. Az alacsony és bizonytalan bevételeknek pedig súlyos társadalmi és ökológiai következményei vannak: a termesztők nem invesztálnak pénzt az ültetvényekbe/a termesztésbe, csökkentik a munkások fizetését, illetve nem tudnak számukra megfelelő munkakörülményeket biztosítani. Emellett arra is rákényszerülnek, hogy gyerekmunkásokat alkalmazzanak. Elefántcsontpart és Nyugat-Afrika több államában virágzik a kakaóbab-termesztéssel összefüggő gyerekmunka, gyerekrabszolgaság és -kereskedelem.

3. Az alacsony bevételek az előállított mennyiség növelésére, így a termőterületek kiterjesztésére sarkallják a helyi gazdákat, amely sok esetben a fenntartható, ökologikus és változatos farmtevékenység ellen hat, illetve a trópusi esőerdők kiírását eredményezi. (Már eddig is több millió hektár esőerdő esett a kakaótermelés áldozatául.)

4. Az őshonos növényzet kipusztítása maga után vonja a természeti környezet degradálódását, az élőhely elvesztésével járó biodiverzitás csökkenését, aminek következtében megváltozik a klíma, így intenzívebbé válik az elsivatagosodás jelensége is.

5. A kakaóbab termesztése során felhasznált műtrágya és a rovarölőszerek további súlyos következménnyel járnak: a talaj és a vizek elszennyeződnek, a talaj biodiverzitása csökken, erősödik a vízvirágzás jelensége (hogy mi ez, klikk ide!) stb. A toxinok alkalmazása emellett az ültetvényen dolgozókra is óriási veszélyt jelent.

És ez még csak a nyersanyag előállításának a fázisa.

A termesztés mellett ki kell alakítani az infrastruktúrát is – vagyis a kakaóbabot el kell juttatni a kakaóbab feldolgozó üzemekbe –, ami további erdők kiirtásával és számos esetben a helyi lakosság kitelepítésével jár. Emellett számba kell venni a szállítás és a feldolgozás kapcsán felmerülő további tényezőket is, az áruk transzportja például szén-dioxid kibocsátással jár, ami hozzájárul a globális klímaváltozás további erősödéséhez. (E két tevékenység lényegében fosszilis energiahordozók használatán alapszik.) A csokoládégyártáshoz kapcsolódóan olyan tevékenységeket is figyelembe kell venni, mint a cukor- és tejtermelés, illetve ezek környezeti hatásai. Egy tábla csoki karbon lábnyomának például 60%-a hozható összefüggésbe a tejtermeléssel. (Az üvegházhatású gázok és az állattartás kapcsolatáról már korábban szó esett.)

Végül a termékek előállításának és csomagolásának környezeti vonatkozásai közül érdemes megemlékezni a nem lebomló csomagolásról, amelynek megsemmisítése a hulladékégetőkben szén-dioxidot termel, de gondolhatunk a csokoládégyártás káros melléktermékeire, így az Escherichia coli (ismertebb néven E. coli) baktériumra is.

No de nem elrettenteni, hanem gondolkodtatni szeretnék.

Tovább a csoki kontra mákospite ügyéhez: katt ide!


Kép forrása: http://blogs.discovermagazine.com


Kapcsolódó blogok

Zöld esküvőkről szóló sorozatunk befejező részében újabb tippekkel kívánunk szolgálni a környezettudatos jegyespárok számára. Madarász Zsuzsi előadása nyomán.
Zöld esküvőkről szóló sorozatunk 2. részében újabb tippekkel kívánunk szolgálni a környezettudatos, szociálisan érzékeny és a praktikumot is szem előtt tartó jegyespárok számára
Mire számíthatunk, ha egy „zöld esküvőre” látogatunk el, esetleg mi magunk szeretnénk öko módra házasodni? Madarász Zsuzsi előadása nyomán.
Egyéb blogok

A csillagjóga következő részében új energiák megjelenését köszönthetjük.
Asztrológusként úgy tapasztaltam, hogy akkor keresnek fel az emberek a kérdéseikkel, amikor olyan élethelyzetben vannak, amely problémát, feszültséget, sőt olykor megoldhatatlannak látszó nehézséget hozott a számukra.
Csillag–jóga sorozatunkban egy régi hagyományt szeretnénk feleleveníteni, s átültetni azt a mai korunk pezsgő hétköznapjainak ritmusára.
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy
BHF Tanfolyamok