A közösség lyukas vödre

Igazságos és fenntartható módon működik-e globalizált világunk? Melyek gazdaságorientált világunk mozgatórugói? Hogyan segíthetjük elő gazdasági szempontból egy fenntarthatóbb és boldogabb társadalom létrejöttét? 

Jó kérdések.

Erre keressük a választ a közösség lyukas vödrén keresztül a Szimpláig.


Globális világunk elmúlt évtizedekben tapasztalható egyik tipikus jelensége a nagyléptékű termelési és elosztási rendszerek szereplőinek világméretű térhódítása, amit mi egyszerű emberek elsősorban a (főleg nemzetközi) kis- és nagykereskedelmi láncok tömeges megjelenése, illetve a helyi boltok, gazdaságok fokozatos eltűnése révén veszünk észre. Teret veszítenek a helyi tulajdonú üzletek, amelyek egykoron a kisközösség szövetébe mélyen beágyazódva szoros kapcsolatot ápoltak annak tagjaival: a termelőkkel és a fogyasztókkal egyaránt. Helyüket átveszik a fogyasztásorientált világunk igényeit "kielégíteni képes" kiskereskedelmi hálózatok, áruházláncok és bevásárlóközpontok, amelyek ugyanazokat – a sok esetben – a világ különböző szegleteiben előállított és "összrakott", a Földön mindenütt könnyen azonosítható egyentermékeket kínálják.

                                  
Ha csak az egyhangúság lenne a gond, valószínűleg nem tiltakozna annyi, a helyi érdekeket szem előtt tartó lokálpatrióta. Ám a jelenség sokkal károsabb annál, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. A sokszínűség úgy tűnik nemcsak az élővilágban áldásos jelenség.

Valójában három olyan hajtóerő létezik ma a világban, amely a fentiekben vázolt jelenségért felelős:

Egy: Az ipari léptékben gazálkodóknak (ipari nagyvállalatoknak, nagybirtokosoknak) nyújtott óriási támogatások.
Ezek a támogatások a piaci árakat a nagyüzemi méretekben előállított termékek előállítói javára torzítják, és kárt okoznak a helyi vállalkozásoknak. A ma működő pénzrendszerek segédletével nem csak exponenciális gazdasági növekedést eredményeznek, de a vagyoni egyenlőtlenségek növekedéséhez is vezetnek.
Sőt, dollármilliárdokkal támogatják például a környezetkárosító tevékenységeket, mint amilyen a fosszilis tüzelőanyagok égetése, az erdőírások, a túlhalászás, vagy az édesvízkészletek kimerítése.
A leggyakrabban támogatott gazdasági szektor a mezőgazdaság, ezen belül is a nagybirtokosok részesülnek a legnagyobb pénzösszegekből. Egy érdekes adat. Az Amerikai Egyesült Államok 250 ezer gyapottermelője számára nyújtott támogatási összeg 2003-ban nagyobb volt, mint az ország hivalos afrikai segélyprogramjára fordított kiadás (Norberg-Hodge 2003), amely már akkor 800 millió embert érintett.
A globális Dél – vagyis a világ fejlődő országai – számára egyébként óriási problémát jelent, hogy agártermékeivel nem tud versenyre kelni Európa és az USA masszívan támogatott élelmiszerproduktumaival szemben, mert a támogatások eredményeképpen keletkező élelmiszerfelesleg előállítási költség alatt árasztja el ezeknek az országoknak a piacait.  

Kettő: A nagyléptékű termelési és elosztási rendszerek negatív következményei (lásd negatív externália), amik csökkentik a fogyasztók jól-létét.
Mit is takar mindez?
Azt, hogy az áruk és szolgáltatások árában nem megjelenő társadalmi és ökológiai következmények költségeit a fogyasztók fizetik meg, például a légszennyező gyár okozta betegségek gyógyszerköltségeit vagy a helyi munkahelyek megszűnése miatt munkanélkülivé vált emberek támogatását stb.

Három: A nagyléptékű termelési rendszereket életben tartó, az emberiség történelmében eddig példa nélkül álló, könnyen hozzáférhető olcsó fosszilis energia.
A fosszilis tüzelőanyagok elterjedésével az elmúlt néhány évszázadban az emberiség példa nélkül álló mennyiségben hasznosította a rendelkezésére álló energiát szükségletei kielégítésére. Energiafelhasználásunk nagysága a 20. században meghaladta az emberi történelem ezt megelőző időszakára jellemző értékeket. A nagy mennyiségben rendelkezésre álló olcsó fosszilis energiahordozók, különösen a kőolaj, nemcsak a gazdasági növekedés egyik fő motorját jelentik, de az élet enélkül az energiaforrás nélkül szinte már-már elképzelhetetlen.

Minden közösség érdeke, hogy a túlélését biztosító saját erőforrásaival jó gazda módjára bánjon. Így itt az ideje annak, hogy újra életre keltsük a helyi gazdaságokat, amelyek úgy ökológiai, mint társadalmi/közösségi, kulturális-esztétikai, sőt gazdasági szempontból is méltó versenytársai lehetnek a globális ellenfeleiknek. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy a helyi gazdaságok megerősödésével csökkenhet a globális gazdasági sokkoknak (= válságoknak) való kitettségünk, sebezhetőségünk; és lakóhelyünk is újra visszanyerheti sajátos arculatát, jellegét. Emellett különösen fontos szempont, hogy több munkaalkalmat teremthetünk helyben, aminek révén több pénz marad a zsebünkben is. 

Képzeljük el, hogy a vödör szimbolizálja a helyi gazdaságot, a benne lévő víz pedig a pénzt. Következő részünkben megnézzük, mi az ami közösségi vödrünket szitává lyuggatja? De azt is, mit tehet a közösség a lyukak befoltozásáért!




 

Kapcsolódó blogok

Zöld esküvőkről szóló sorozatunk befejező részében újabb tippekkel kívánunk szolgálni a környezettudatos jegyespárok számára. Madarász Zsuzsi előadása nyomán.
Zöld esküvőkről szóló sorozatunk 2. részében újabb tippekkel kívánunk szolgálni a környezettudatos, szociálisan érzékeny és a praktikumot is szem előtt tartó jegyespárok számára
Mire számíthatunk, ha egy „zöld esküvőre” látogatunk el, esetleg mi magunk szeretnénk öko módra házasodni? Madarász Zsuzsi előadása nyomán.
Egyéb blogok

Ezen időszak kiváló lehetőséget nyújt a közvetlen környezetünkben való szerepvállalásunk tisztázására és az életünk hitelességének a felmérésére.
A sorsfeladatról 2. rész
A sorsfeladatról 1. rész.
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy