Karácsonyi fények

Újra csak pár nap van Karácsonyig és az év végéig. A boltok zsúfoltságig tele vannak, rohannak az emberek az utcákon. Karikás szemek, fáradt tekintetek, agyonhajszolt idegrendszer, ami csak azért kiabál, hogy megpihenhessen egy kicsit. Így készülünk mi az év végére.

Egy nap munka után elhatároztam, hogy kikapcsolódásként megnézem a karácsonyi kivilágítást Budapest belvárosában, és sétálok egyet.
Ahogy sétálgattam, észrevettem egy nénit, aki a kivilágított díszeket nézegette, pontosabban ezekben Magát.
Az eset után, ez a látvány elgondolkodtatott, és én is belenéztem egybe. Ott álltam a kivilágított dísz előtt. Láttam magamat, ezt a rohanásban elfáradt anyagi testet, és a körülöttem kivilágított teret. A tér többi sok-sok fénylő dísze tükröződött abban az egy kis előttem lévőben. Ki is nézett valójában vissza rám?
 
Karácsony közeledtével, az adventi időszakban, mikor egyre hamarabb sötétedik, körülvesszük magunkat mécsesekkel, fénylő díszekkel, kivilágítjuk lakásainkat, gyertyát gyújtunk, feldíszítjük főtereinket, hogy a fény fenn maradjon az életünkben. Mindig ezt a fényt keressük igazából, de az év többi részében nem ennyire szembetűnően.
Az év vége ezért az elcsendesedés és a meditáció időszaka is. A rohanásban és a világ állandó változásában keressük magunkban az örök fényt, az állandó és változatlan lelket, ami igazán megvilágítja lényünket. Nincs szükség mesterséges kivilágításra ahhoz, hogy a lélek tündököljön bennünk.
 
Ez a kis tanmese arra tanít minket, hogy a minket körülvevő sötét anyagi világról a figyelmünket befelé, a ragyogó lélek felé irányítsuk ebben az időszakban éppen úgy, ahogyan a karácsonyi fények megvilágítják a várost a sötétségben. Az év vége és a külső karácsonyi fények, tehát pont belső elmélyülésre, meditálásra késztetnek minket, belső fényünk felébresztésére.
 
Legyünk akár kezdő vagy már gyakorló meditálók, az alábbi Bhagavad-Gíta versek segítségével fokozhatjuk elmélyülésünket ebben az időszakban az Önvalón:

 
2.20
A lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már
létezett, többé meg nem szűnhet; nem-született, örökkévaló,
mindig-létező, halhatatlan és ősi, s ha a testet meg is
ölik, ő meg nem ölhető.
 
5.16
Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás
megvilágosítja az embert, akkor az felfed mindent, ahogyan a
felkelő Nap is fényt vet mindenre.

7.8
Óh, Kunti fia, Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye,
az om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, és az
emberi képesség.

8.9
Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint
olyanon, aki mindentudó, a legősibb irányító, kisebb a
legkisebbnél, a fenntartója mindennek, túl van az anyagi
felfogáson, felfoghatatlan, s mindig egy személy. Ragyogó Ő,
mint a Nap, s mivel transzcendentális - túl van ezen az
anyagi természeten.

10.11
Együttérzésből szívükben lakozom, s a tudás fénylő
lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó
sötétséget.

11.12
Ha sok ezer Nap egyszerre lángolna fel az égen, az
közelítené csak meg a Legfelsőbb Személy univerzális
formájának ragyogását.

13.34
Óh, Bharata fia, ahogy a Nap egyedül beragyogja ezt az egész
bolygórendszert, úgy világítja meg belülről a lélek az egész
testet a tudat sugaraival.

15.6
Az Én legfelsőbb hajlékomat nem Nap, Hold, vagy
elektromosság ragyogja be. És legyen az bárki, ha egyszer
eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.

15.12
Tudd meg, hogy a világ sötétségét szétoszlató Nap ragyogása,
a Holdnak sugárzása, tűznek fényessége is mind Tőlem árad.
 
Jó meditálást kívánok!


Kapcsolódó blogok

Egyéb blogok

Ezen időszak kiváló lehetőséget nyújt a közvetlen környezetünkben való szerepvállalásunk tisztázására és az életünk hitelességének a felmérésére.
A sorsfeladatról 2. rész
A sorsfeladatról 1. rész.
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy