Miért kaptam ezt a sorstól?
 - A sorsfeladatról 1. rész

 „Az önként menőt vezeti, még a vonakodót hurcolja a sors”.
Seneca

A sorsfeladat fogalma életünk nagy kérdései közé tarozik. Mindannyian a feladatunk felé megyünk, a kérdés csupán annyi, hogy mennyi tudatosságot viszünk magunkkal útravalóul.
Az alábbi cikkünkben, a téma átfogó kifejtése nélkül, néhány gondolatot szeretnék megosztani a sorsfeladat kapcsán, melyek tovább fogalmazása az olvasóra vár.
 
A sorsfeladat azt a motívumot jelenti az életünkben, amit így-vagy úgy, de mindenképp meg fogunk élni ebben az inkarnációban. Egyéni szinten a sorsfeladatunkkal járulunk hozzá az Univerzum rendjéhez. A Világrend (dharma) fennállása az egyéni feladatunkon (szva-darma) keresztül biztosított. Így az egyéni feladatunkat mindenképp megéljük az életünk során, a kérdés az, hogy milyen megnyilvánulási formát választunk ki számára.
Például, ha valakinek a feladata a gondoskodás, akkor a sors fel fogja ezt kínálni neki, (gyerekvállalás, beteg családtag ápolása, stb.), ám ha ezt elutasítja, akkor – többszöri újbóli felajánlás és elutasítás után- majd róla kell gondoskodni, s olyan helyzetbe kerül, ahol ezt átélheti, például egy tartós betegség vagy komoly baleset formájában. Ugyanúgy élni fogja a gondoskodás fogalmát, de már kiszolgáltatott formában.
 
A sorsfeladat ismeretében felismerhetjük, hogy bizonyos élethelyzeteket miért hoz nekünk az élet. Sőt, ha felismertük a feladatunkat, már lehetőségünk van, annak javára dönteni, így nem kell a „Sorsnak” kényszerítőlegesen abba az irányba tolni minket akaratunk ellenére.
Például, ha valakinek a sorsfeladata, hogy megtanulja az „anyagnélküli biztonságot”, azaz, hogy „ne kívül keresse a stabilitást, hanem belül, s tanulja meg azt, hogyha van neki, adnia kell; s ha nincs neki, akkor kapni fog”, akkor nem éri majd meglepetés, mikor újból hozzá jön kölcsönkérni az a rokon, aki már így is tartozik neki. Amikor valaki érti, hogy neki ez a feladata, önként fog adni a notórius kölcsönkérőnek, s nem várja meg, hogy a Sors lemondassa a pénzéről, pl. úgy, hogy beázik a tető a házán, vagy elromlik az autója, s ugyanazt a pénzt kell ráköltenie, mint, amit azelőtt kölcsön kértek volna tőle.
 
A sorsfeladatunk ismeretének tükrében észrevehetjük, hogy miért kerültünk abba az élethelyzetbe, amiben éppen vagyunk, s ez a megértés elvisz bennünket az elfogadásig.
Az elfogadás létrejöttekor az élethelyzet érzelmi és gondolati (manasz) szinten nem kavar fel, nem okoz zárlatot az elménkben, így van lehetőségünk a problémákat tudatosan (buddhi) kezelni. S ennek eredményeként végre rálátunk a problémánkra, megértjük annak rendeltetését, lehetőséget kapunk saját kezünkbe venni az életünket.
 
Az asztrológia legfontosabb rendeltetése tehát, hogy megadja életünkben az alapállást, amelyből értelmezhetjük a Sors által hozott élethelyzeteinket. Divatos fogalommal élve, a segítségével megismerhetjük a karmánkat.
A karma szót azért nem szeretem, mert mára minden lehetséges módon visszaéltek vele, s olyan dolgokat is belemagyaráznak, aminek nincs realitás alapja.Például gyakran találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a horoszkópból próbálnak meg előző életekre vonatkozó megállapításokat tenni, - s teszik ezt nagyon bátran- ám mivel a dolog nem visszaellenőrizhető, pusztán teoretikus megállapításokat lehet tenni, amelyek nem hoznak valódi tudatosodást az életünkbe, sőt, inkább illúziókba ringatnak. Ezért szoktam óvatosan bánni a „megismerni a karmánk” kifejezéssel.
 
Optimális esetben már 20 éves korunk elején felkerestünk néhány asztrológust, s ha kegyesek az Égiek, egy hozzáértővel is összehoztak bennünket, aki tényleg reális képet alkotott a Sors-feladatunkat illetően. Ezen információ birtokában megismerhetjük, hogy mit-miért hoz az életünkbe Isten, s hogyan tudunk ezekre megfelelően reagálni.
 
Ha a sorsfeladatunk tudatosításával tudnánk élni az életünket, nem kerülnénk olyan helyzetekbe, amelyeknek nem értjük a miértjét és a teljes kiszolgáltatottságot éljük meg általuk.
 
A védikus kultúrában ezért készítettek már a születéskor horoszkópot a földi létbe lépő újszülötteknek. A mi európai kultúránkban, csak a nemeseknek volt lehetősége nativitást, azaz születési horoszkópot készítetni, hiszen átlagember számára megfizethetetlen volt az asztronómus munkája. Természetesen a vásári asztrológusok, mint ahogy mai is, akkoriban is kiszolgálták az emberek igényeit áltudományukkal.

Következő bejegyzésünkben ezen a gondolat nyomán indulunk el, s megvizsgáljuk, hogy egy asztrológiai tanácsadás valójában, képes-e hathatós segítséget nyújtani nekünk a feladatunk megélése szempontjából.
 
Szerző: Rafael Csaba
asztrológus
asztrojogi@gmail.com



Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy