A kontaktgyakorlatok szerepe a jógaoktatásban
Téma: Gyakorlás

A jóga célja Patanydzsali megfogalmazásában a tudatfolyamatok lebírása, az elme lecsendesítése.  Az egyes jógairányzatok különböző módszereket alkalmaznak e cél elérése érdekében. A hatha-jóga  legfőbb eszközei a különböző testhelyzetek, az ászanák, amelyek gyakorlása során a mozgás, a légzés és a figyelem tökéletes összhangjában a gondolatok és az érzelmek szüntelen áramlása lassan elcsitul, kioltódik. Felveszünk egy pozíciót, végrehajtunk egy gyakorlatsort, a légzésünk ritmusára mozdulva, a mozdulattal lélegezve. Az elme csendjének bekövetkezése előtt, illetve azzal párhuzamosan a jógagyakorlás számtalan jótékony „mellékhatását” is megtapasztalhatjuk. A test ruganyosabbá, hajlékonyabbá, s egyszersmind erősebbé, egészségesebbé válik, növekszik mind a fizikai, mind a mentális kitartás, teherbírás. „A haṭha-yoga az érzékenység növelésének folyamata, mely egyaránt érvényes a testfelszínre, a belső szervekre és az összes belső funkcióra.”  Iyengar úgy fogalmaz, hogy „a jógi az āsanák gyakorlásával hódítja meg a testét, s teszi azt a szellem alkalmas hordozójává”. 

Mindehhez semmilyen különleges segédeszköz nem szükségeltetik: néhány négyzetméternyi sík felület, kényelmes ruházat, csendes környezet, s egy megbízható oktató útmutatásai. Ha társaságban, esetleg egy jógastúdióban gyakoroljuk a jógát, a figyelem akkor is befelé irányul, a körülöttünk lévők a csendes jelenlétükkel segítik elő leginkább a mi gyakorlásunkat. Mégis, vannak helyzetek egy jógaórán, esetek a gyakorlás folyamatában, amikor sokkal hatékonyabban érjük el célunkat, felesleges kerülők és kudarcok nélkül tehetünk szert egy szükséges tapasztalatra, ha az adott ászanát valaki más segítségével hajtjuk végre.

Egy csoportos jógafoglalkozás során a tanár figyelme minden jelenlévőre kiterjed, szóbeli utasításokkal, a gyakorlatok bemutatásával az egész csoportot vezeti egyszerre. Olykor azonban a leghatékonyabb, a leginkább célravezető módszer az érintéssel való beigazítás, viszont ez egy nagyobb létszámú csoport esetén roppant időigényes lehet. Ilyenkor érdemes párban, vagy akár két segítővel végrehajtott gyakorlatokat alkalmazni, amelyek során a segítő(k) a fizikai kontaktus által vezetnek az adott ászana pontosabb, kifinomultabb megvalósítása felé – ez a kontakt gyakorlás.

 
A kontakt gyakorlás
 
A segítő szerepe általában az egyes testrészek pontos helyzetbe hozása, illetve a pontos helyzet megtartása. Például az Adhó-mukha-svanászana, a ’lefelé néző kutya’ esetén a segítő a medenceöv hátrafelé tolásával mutatja az irányt, amelybe belenyújtózik a kar és a törzs, s ennek következményeképp tehermentesítődik a csukló és a vállöv, illetve intenzívebben nyúlnak a láb hátulsó izmai.

A párban elvégzett gyakorlat után az, aki a segítő szerepét töltötte be, maga is belehelyezkedvén az ászanába, sokkal pontosabban és tudatosabban hajtja végre, miután testközelből látta, sőt, segített létrehozni azt.

Nem csak maguk az ászanák, hanem az azokat előkészítő, úgynevezett rávezető gyakorlatok esetén is használhatjuk a kontakt módszert. Egy új testhelyzet megtanítását ugyanis felépíthetjük úgy is, hogy több rávezető gyakorlatot végzünk előtte, melyekben külön-külön tudatosítható a csúcsgyakorlat során elvégzett lábmunka, törzsaktivitás, kéztartás stb. Például a segítővel elvégzett Úrdhva-haszta-dandászanában a gerinc menti izmok megnyúlnak, s így sokkal könnyebb utána akár egy előrehajlást, akár egy gerinccsavaró ászanát elvégezni.
Ilyen esetekben a segítő általában aktív, húzza, nyújtja, tolja a társát a kívánatos irányba, akár úgy, hogy ő maga is egy ászanában tartózkodik. (A páros gyakorlat kiváló kedvcsináló is lehet egy különben nehéznek tűnő ászanához.)

Vannak esetek, amikor a segítő passzív, valamilyen pihenő pozícióban (a leggyakrabban Sasánkászanában) egyszerűen csak stabil alátámasztást nyújt például egy mellkasnyitáshoz vagy egy homorításhoz. (ez a gyakorlat a Pascsimóttánászana elmélyítését és megtartását is szolgálja.)

Nem csupán a rávezetés vagy a kivitelezés során, hanem levezetésként is alkalmazhatók a kontaktgyakorlatok. Egy nyújtás vagy egy kompenzáció céljából felvett pozíció sokkal hatékonyabb lehet, ha segítővel végezzük azt. Az alsó gerincszakasz mentén futó izmok megnyújtására alkalmas, ha a Sasánkászanában pihenő társunk keresztcsontját hátra- és lefelé, a sarkak irányába nyomjuk.

Hasonló a hatása annak a kontaktgyakorlatnak is, mely során Viparíta-karaniban nehezedünk rá az alátámasztást nyújtó segítő keresztcsontjára.

Alkalmanként színesíthetjük a jógafoglalkozást az óra végére beillesztett, kifejezetten az ellazulást elősegítő egyszerűbb masszázs-fogásokkal. Egy kevésbé összeszokott csoport esetében érdemes így bevezetni a kontakt gyakorlást.

 
A kontaktgyakorlatok alternatív alkalmazása
 
A párban végzett gyakorlatok a hatha-jóga speciális részterületein is megjelennek. A kismamajóga-órák kontaktgyakorlatai leginkább tánchoz hasonlító, a légzés ritmusára áramló lágy mozdulatok, melyek megtanítják a várandós nőket a mozgás és a légzés segítségével lazítani, feszültséget oldani.

A babás foglalkozásokon, melyekre az édesanya már 6-8 hetes korától elhozhatja a csecsemőt, az óra teljes egészében szoros kontaktusban működik együtt anya és gyermeke. Kialakítva egy közös ritmust, a babával együtt lélegezve simítja, masszírozza, mozgatja át gyermekét az anya, s ezáltal mindketten ellazulnak, kapcsolatuk erősödik, s nonverbális kommunikációjuk is sokkal hatékonyabbá válik. A baba esetében a taktilis ingerlés  segíti az agy és az idegrendszer érését, s egész szervezetének (légzés, keringés, emésztés, immunitás, hormonháztartás) működését fejleszti.  Az órákon az anya a gyermekét tartva, emelve, ringatva vagy hintáztatva mozdul egyik pozícióból a másikba, vagy tart ki olyan āsanákat, melyek segítik izomzatának, szervezetének a szülés és a gyermekágyas időszak utáni regenerációját. A kúszó-mászó, majd tipegő korba cseperedő baba pedig egyre aktívabban vesz részt az órákon, s másfél-két éves kora körül már önállóan is elvégez, a felnőttek után ismétel mozdulatokat, āsanákat.

Az oktatóképzésben – így a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán folyó jógamesterképzés keretein belül is – szinte megkerülhetetlenek a kontaktgyakorlatok, hiszen ezeken keresztül sajátítják el a leendő jógaoktatók a manuális instruálás és javítás technikáját.

 
Módszertani megjegyzések
 
A kontaktgyakorlatok tehát a hatha-jóga oktatás minden területén jól használhatóak, számos módszertani előnyük mellett igen fontos, hogy a fizikai érintés segíti az órán résztvevők figyelmét a jelenben tartani, a tudatosságot megőrizni. Az órát vezető tanár részéről azonban némi gyakorlatot, pontos instrukciókat, határozottságot és nagyobb körültekintést igényel egy páros vagy esetleg egy hármas csoportban végzett gyakorlat levezénylése, mint az önálló pozícióké, de megéri a belefektetett energiát.

Ha az oktató tökéletesen jelen van az adott pillanatban, akkor teljesen kézben tartja az órát, nyugalma, kiegyensúlyozottsága és derűje tanítványaira is kisugárzik, s őket is a jelen pillanatban tartja. Az órát tartó tanár is jógázik, a jóga legteljesebb értelmében!

A gyakorló feladata a hatha-jóga foglalkozás során az, hogy figyelmét kiterjessze a test teljes belső terére, a testet körülvevő térre, valamint az elmefolyamatokra - értékítéletek és minősítések nélkül szemlélve azokat. Az órát vezető tanárnak éber tudatosságával a gyakorlókat is át kell fognia: miközben mozdul vagy megszólal, akkor is törekednie kell arra, hogy az elme csendjét megőrizze. A helyes jógagyakorlás során „teljesen elmerülsz abban, anélkül, hogy múltbeli benyomásokon töprengenél, csak dolgozol és igazítasz, pillanatról pillanatra törekedve a tökéletességre és a pontosságra.” 

írta: T. Ozorák Zsuzsanna

 
Felhasznált irodalom
 
  • Freedman, Francoise Barbira 2006: Babás jóga. Budapest, Park Könyvkiadó.
  • Iyengar, B. K. S. 1999: Jóga új megvilágításban. H.n., Saxum.
  • Iyengar, B. K. S. 2009: A jóga fája. Budapest, Filosz.
  • Patañjali 2002: A jóga vezérfonala. Budapest, Gaia.
  • Szvámi Véda Bhárati 2006: A hatha jóga filozófiája. Budapest, Filosz.

 Forrás:

Dr. Tóth-Soma László: A jógaoktató személyisége. In: Tattva, XIII. évfolyam, 2. szám, 2010. november, 59-62. old.

Kapcsolódó cikkek

Téma: Gyakorlás
A nyakfájás sokaknál mindennapos jelenség, nincs olyan ember, akinek legalább egyszer ne fájt volna a nyaka. Gyakran nincs mögötte komolyabb betegség, mégis kellemetlenséget tud okozni.
Téma: Gyakorlás
Yoga-sūtra I.12. magyarázat 4. Meddig kell követni a “gyakorlás” és a “lemondás” elvét?
Téma: Gyakorlás
Kocsis Kata cikksorozata azt tárgyalja, hogyan lehet teljes hídat felépíteni, miként lehet a sérüléseket elkerülve lépésről lépésre eljutni a póz kivitelezéséig.
Egyéb cikkek

Téma: Filozófia
A lélek, a test és tudat kapcsolatának védikus felfogása.
Téma: Filozófia
írta: Dr. Tóth-Soma László
Téma: Jóginterjúk
Testudatosság és testtartás - egy módszer, ami mindkettőt segíti. Beszélgetés Pegán Attila TestSzobrásszal.
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy