A jóga magyarországi története 1.
Téma: Érdekességek
Amrita Sher-Gil és Umráó Sher-Gil

A jóga magyarországi történetének kezdeti időszakáról nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre, s a második világháborút követő, több mint negyven évig tartó sajátos politikai viszonyoknak a jógaéletre gyakorolt hatása is megnehezíti a Magyarországon akkoriban működő jógamesterek és tanítók felsorolását, hiszen a rájuk kényszerített rejtőzködés és az írott anyagok hiánya miatt sokukról nincs is tudomásunk. Legjobb szándékunk szerint mégis minden fontosabb személyiséget igyekszünk bemutatni. 

1893. szeptember 11-én nyitották meg Chicagóban a Vallások Parlamentjét, ahol a különböző vallások képviselői gyűltek össze. A hindu vallás képviseletében többek között a modern hinduizmus atyjának tartott Srí Rámakrisna Paramahansza tanítványa, Szvámi Vivékánanda tartott nagy sikerű beszédet. Karizmatikus személyiségével elérte, hogy a nyugatiak kezdjék ne csak egzotikumnak tekinteni Indiát, hanem mélyebben, nagyobb megértéssel tanulmányozzák a hinduizmust, a védánta filozófiát és a jóga tanítását. 

Bizonyos források szerint Magyarországra szinte ezzel egy időben, 1896-ban, a millenniumi ünnepségek alkalmából érkeztek az első indiai jógik, név szerint Bhimszén Latap és Gópál Krisna, a láhóri egyetem orvostanhallgatói, hogy rendkívüli képességeikkel lenyűgözzék a közönségüket. A két fiatalember nyolc napra üvegkoporsóba temettette magát, és a felébredésüket pontosan pünkösdvasárnapra, este hét órára időzítették. Az esetet leíró orvos hipnózisra gyanakodott, és nem értett semmit az egészből.

Kevesen tudják, hogy a 20. századi indiai festészet egyik legtehetségesebb művésznője, a fiatalon elhunyt Amrita Sher-Gil Magyarországon látta meg a napvilágot, hiszen édesanyja magyar volt, nevezetesen Baktay Ervin nővére, a híres énekesnő, művésznevén Maria Antoinett Gottesmann. A fiatal hölgy Londonban ismerkedett meg a dúsgazdag, pandzsábi származású szikh főnemessel, Szerdár Umáró Szingh Sher-Gillel (1870-1954), aki feleségül vette, és magával vitte távoli hazájába, Indiába. Amikor az ifjú asszony várandós lett, megkérte a férjét, hogy kísérje el szülőföldjére, mert Magyarországon szeretné világra hozni gyermekét. Amrita 1913. január 30-án látta meg a napvilágot, majd 1914-ben megszületett húga, Indirá. Közben azonban kitört az első világháború, és a család - egészen 1920-ig - nem térhetett vissza Indiába. A magyarországi évek alatt mély barátság szövődött Baktay Ervin és sógora között, aki szanszkritul tanította és bevezete őt India csodálatos világába. 

Valószínűleg Umáró Szingh volt az első, aki hazánkban jógát kezdett tanítani. Az itt töltött évek alatt sokan megforultak nála, a művészvilág nem egy híressége: színészek, színésznők, festők, írók. 

Yesudian és Haich Erzsébet1937-ben szintén Indiából érkezett hazánkba Selvarajan Yesudian (1916-1998), hogy felsőfokú tanulmányait nálunk végezze. 1941-ben jelent meg Sport és jóga című könyve, mely hatalmas sikert aratott - három hónap alatt elfogyott az első kiadás ötezer példányban, és kevesebb, mint tizennyolc hónapon belül a könyv eljutott a kilencedik kiadásig. Ugyanebben az évben Haich Erzsébettel (1897-1994), a keresztény és hindu bölcseletet egyaránt kiválóan ismerő  magyar zongora- és szobrászművésznővel közösen nyitották meg jógaiskolájukat Budapesten, mely Európa első jógaiskolája volt. Mindaddig, amíg hazánk elhagyására nem kényszerültek, komoly szerepük volt a jóga magyarországi elterjedésében. 1943-ban, még itthon jelent meg a Mi a jóga?, mely később Rádzsa-jóga címmel is kiadásra került, ezenkívűl a Jóga-sport dióhéjban. Az erő, egészség és fiatalság megőrzésének módja ősi hindu lélekző- és testgyakorlatok útján című füzetecske Selvarajan Yesudian tollából. 

Selvarajan Yesudian kortársa volt a fiatal magyar orvos, dr. Weninger Antal (1902-1993), akinek 1939-ben jelent meg első jógakönyve, A keleti jóga, India misztikája és ősi gyógymódja címmel, melyhez előszót az akkor már híres indológus, Baktay Ervin írt. Az elkövetkező években tizenkét könyve látott napvilágot ebben a témában, legjelentősebb közülük Az idő partján, mely az orvosi egyetem jógatankönyveként íródott, bár ezt a szerepet sajnos nem tölthette be.  1988-ban, negyvenhat évnyi szünet utána jelent meg a mű átdolgozott 2. kiadása, mely szintén sokakat indított el a jóga útján. Weninger Antal a 80-as években kis létszámú jógacsoportokat oktatott, sőt a 90-es évek elején - már igen idősen - gy televíziósorozat keretében népszerűsítette a jógát. 

Az 50-es és 60-as években, a jóga mindazokkal a tanok, melyek ellentmondtak a marxizmus materialista világszemléletének, tiltott listára került. Ebben az időszakban a csoportos jógagyakorlást nem engedélyezték, jógakönyvek nem jelenhettek meg. A jógázni vágyók kézről kézre adott "szamizdat"-irodalomból gyakoroltak. 

Ennek ellenére az 50-es években, az adott politikai helyzetre jellemző igen ellentmondásos körülmények között, dr. Hetényi Ernő (Láma Dharmakírti Padmavadzsra, 1912-1999) vezetésével megalakult a magyarországi Buddhista Misszió, mely - ha csak szűk körben és "ellenőrzés alatt", de - oktathatta és terjeszthette a tibeti buddhizmust és a jógát. A Buddhista Misszió a mai napig működik, ugyanakkor komoly szerepet játszott abban is, hogy létrejöhetett A Tan Kapuja Buddhista Főiskola 1991-ben.

Tamkó Sirató Károly (1905-1980) író, költő és műfordító a 70-es években nyitotta meg jógaiskoláját Budapesten, miután a jóga segítségével kigyógyult számos igen súlyos betegségéből. Őt Selvarajan Yesudian Sport és jóga című könyve inspirálta a gyakorlásra. 1968-ban ő maga is publikált ebben a témakörben dr. Tamkó Károly néven, egy bolgár szerzőpáros, Milanov és Boriszova: Jóga (Hatha jóga) című könyvének magyar kiadásában. 

Könyv két évtized elteltével jelent meg
először ebben a témában, a fokozatos politikai enyhülésnek köszönhetően. A 70-es évektől kezdődően az akkori rendszer nem támadta, de nem is támogatta a jógát, spiritualitásról viszont - a csoportos foglalkozásokon - nem eshetett szó. A meditáció, a dzsapa és a jóga filozófiája nem kaphatott helyet, viszont kezdték elismerni a jóga egészségre gyakorolt hatását és egészségmegőrző szerepét. 

1968-ban dr. Lemhényi Zoltán jogász indította el - szintén Selvarajan Yesudian rendszerére alapozva - elsőként a csoportos, nyitott jógafoglalkozásokat a Kaffka Margit Gimnáziumban, ami miatt rengeteg  zaklatásban volt része. Ráadásul egy könyvkiadóhoz leadott jógakönyvének - egyetlen létező! - kézirata "különös körülmények között" elveszett. Lemhényi Zoltán végül 1970-ben Svédországba disszidált, ahol létrehozta a United Nations of Yoga (a Jóga Egyesült Nemzetei, UNY) elnevezésű, nem kormányzati szintű, de ENSZ-tagsággal rendelkező szervezetét. Célja ezzel - többek között - az volt, hogy a jógát "kintről" hozza be Magyarországra. Ezzel párhuzamosan megalapította a Magyar Jóga Szövetséget, valamint az Asztrológiai Világszervezetet. 1975-től Lemhényi Zoltán minden évben fél évet Magyaarországon töltött, és a Kaffka Margit Gimnáziumban tanított, a másik fél évet pedig Svédországban töltötte, majd idős korában végleg hazatelepült. 


A folytatást itt olvashatod!

Forrás:  Veszprémi Kriszta: A jóga magyarországi története. In: Jóga - India Világa 2.


Kapcsolódó cikkek

Téma: Érdekességek
Téma: Érdekességek
Téma: Érdekességek
Első hallásra elvont, filozofikus embernek gondolhatjuk azt, aki vaisnava teológusnak tanul, miközben ők azt mesélik el magukról, hogy a védikus tudás gyakorlati, és életük mérföldköve, hogy rátaláltak erre az életfilozófiára.
Egyéb cikkek

Téma: Filozófia
Dr. Tóth-Soma László (Gaura Krisna Dásza) cikksorozata.
Téma: Gyakorlás
"A jóga mint izomerősítő" cikksorozatunk 4. része. MEdvegy Gergyely, a BHF vezető jógaoktatójától
Téma: Életmód
A jógikus táplálkozás filozófiája
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy