Önmagunk és környezetünk korlátai
Téma: Filozófia

Az indiai védikus irodalom sokatmondó kifejezéseket használ annak érdekében, hogy bemutassa a természet elsődleges, mindenre hatást gyakorló energiáit. Ezek az erők, amelyeket a szanszkrit nyelv gunáknak („kötelek”) nevez, mindent áthatnak, és mindennek a létezését és működését befolyásolják. Hatásukra az élőlény egyre inkább a külső világhoz kezd kötődni, s eredeti tudatát feledve elsősorban a test érdekeit szolgáló, erős „testtudatot” fejleszt ki. Ez a testtudat azt jelenti, hogy az életünkben mindent, még önmagunkat is az anyagi testünkkel kapcsolatban szemlélünk, s nem fogadjuk el semmi olyan dolognak a létezését, amit a testünk (az érzékszerveink) közvetlenül nem tapasztal.

A fent említett energiák három kategóriája, melyeket funkci­ó­jukból adódóan egyszerűen csak „kötőerőknek” nevezünk, az anyagi természet legfinomabb tulajdonságai. Név szerint szattva (jóság), radzsasz (szenvedély, aktivitás) és tamasz (tudatlanság, mozdulatlanság) energiáknak hívják őket. Megalapozzák az anyag, az élet, az emberi személyiség minőségét. Olyan energiák ezek, amelyek nemcsak az elme felszínes tevékenységét irányítják, hanem a mélyebb tudatunk működését is. Valójában már a születésünk pillanatától kezdve meghatározzák viselkedésünket és környezeti ingerekre adott válaszaink természetét.

A szattva (jóság) a fény, a szeretet és az eredeti tudat felébredését elősegítő minőség. Hatására a hit, a hűség, a becsület, az önkontroll, az egyszerűség és az igazságosság alakul ki az emberben, s a belső harmónia, egyensúly és stabilitás az életének szerves részévé válik. Az önvalóról szóló valódi tudás kialakulását is a szattva segíti elő, s ez a tisztaság, a bölcsesség és a béke alapja. Jellemzője a tudás és a boldogság.

A radzsasz (szenvedély) az aktív, ösztönző erő, amely változást eredményez mindenhol, ahol túlsúlyba kerül. Megzavarja az egyensúlyt, s önző tetteket, szenvedélyt, sóvárgást, aggodalmat és ellentéteket indukál. Míg rövid távon gyönyört eredményez, hosszú távon a kiegyensúlyozatlanságot okozó természete miatt fájdalmat és szenvedést hoz létre.

A tamasz (tudatlanság) a sötétség, a tompaság, a tétlenség és mozdulatlanság minősége. Passzív, akadályozó negatív erő, amely hanyatlást, pusztulást okoz. Az elmében tudatlanságot, illúziót, fásultságot, közönyt, érzelmi leépülést és a tudatosság hiányát eredményezi.

A fent említett kötőerők állandó harcban állnak egymással. Néha a jóság (szattva) minősége kerül túlsúlyba, elnyomván a szenvedély (radzsasz) és a tudatlanság (tamasz) minőségét, néha a szenvedély győzi le a jóságot és a tudatlanságot, máskor pedig a tudatlanság uralkodik el a jóság és a szenvedély felett. A kötőerők szinte sohasem hatnak tisztán, önmagukban. Ahogy a színpaletta alapszínei (kék sárga és piros) alkalmasak arra, hogy szinte minden színt kikeverjünk belőlük, ugyanúgy a három kötőerő is megszámlálhatatlan variációban befolyásolja az anyagi világot, közvetlen környezetünket és gondolkodásunkat. Mindnyájan a kötőerők szemüvegén keresztül látjuk és értékeljük a világot.
 

A tudatunk és a kötőerők

 
Tudatunkra eredeti állapotában a kötőerők egyensúlya jellemző. Ez az egyensúly azonban a radzsasz és a tamasz túlsúlyának „rendbontó” hatása miatt felborul, s diszharmónia, izgatottsága és illúzió zavarja meg józan gondolkodásunkat.

A radzsasz eredménye az, hogy egyedül a külső világot fogadjuk el valósnak, s így a boldogságra való vágyunkat is a rajtunk kívül álló durvafizikai világból próbáljuk beteljesíteni. Ezzel a felfogással törvényszerűen együtt jár belső békénk elvesztése, amit a feltámadó olthatatlan vágyak, a féktelenség, az érzelmi túlfűtöttség stb. okoznak.

A tamasz tudatunkra gyakorolt hatása tudatlanságot eredményez, amely elfedi előlünk saját magunk és más dolgok valódi természetét. Érzékenységünket ez a kötőerő rendkívüli mértékben lecsökkenti, így fogékonyságunk mások szenvedése, vagy akár öröme, illetve az élet magasabb rendű céljainak megvalósítása iránt szinte teljesen megszűnik.

Nem nehéz belátni, hogy a három kötőerő nagymértékben befolyásolja az elme, az intelligencia és a hamis egónk által megjelenített tudatunkat.

A bölcs Vyásza, – Patandzsali Jóga-szútra című művéhez fűzött magyarázatában – az emberi tudatnak öt fő állapotát írja le annak tisztasága szerint. Szerinte a tudat lehet

1.)kába,
2.) zavarodott,
3.) nyugtalan,
4.) egy helyre szegeződő és
5.) jól kontrollált.


1.) Az úgynevezett kába elmét a tudatlanság (tamasz) dominálja, amelyet a tétlenség, a bűnös gondolatok, a tudatosság hiánya, a letargia és a sok alvás jellemez. Ebben az állapotban az elme annyira lusta, hogy elveszíti a helyes gondolkodás képességét, negatívvá és tompává válik.

2.) A szenvedély (radzsasz) és a tudatlanság (tamasz) együttes túlsúlya okozza az úgynevezett zavart elme létrejöttét. A szenvedély túlsúlya miatt az elme hiperaktívvá válik, a tudatlanság miatt pedig elveszíti a jót elfogadó, s a rosszat elutasító megkülönböztető-képességét. Állandóan zavarják a külső ingerek, de nem tudja, hogyan különböztesse meg a jótékonyakat a haszontalanoktól.

3.) Az elmét nyugtalan állapotában elsősorban a szenvedély uralja, amely miatt (ahogy a zavart elme is) egyik tárgyról a másikra száll, soha sehol meg nem állapodva hosszabb ideig. Ez a zavart elme aktívabb, szenvedélyesebb állapota, ami komoly akadályként áll a személyiségfejlődés és az önvaló felfedezésének útján.

4.) Az egy pontra szegezett állapotában az elme rögzült, s nincsenek benne változások. Ekkor a jóság (szattva) minősége hat rá túlsúlyban. Ez a békével teli állapot már nagyon közel van ahhoz a teljes nyugalomhoz, amelyben a dolgok valódi természete ténylegesen feltárulhat.

5.) A jól kontrollált elmeállapotban egyáltalán nincs zavar, mert benne a szattvikus energia tisztán nyilvánul meg. Ekkor az elme zavartalan tükrében, a torzításmentes tapasztalás révén láthatóvá válik az eredeti tudat, s az ember képes lesz arra, hogy felfedezze saját igazi természetét, és kifejezésre juttassa természetétől fogva kiváló képességeit.

Nyilvánvaló tehát, hogy a tudatunk kötőerők által meghatározott állapota nagyon fontos az önmagunkkal és környezetünkkel való viszonyunkban. Feladataink elvégzése, terveink megalkotása és beteljesítése, s egyáltalán, az emberi viselkedésünk általában attól függenek, hogy a természet mely kötőereje jellemez bennünket, illetve uralkodik rajtunk. Ezt pedig a megfelelő életminőség elfogadásával, a lelki értékek preferálásával és meditációval mi magunk határozhatjuk meg.

Írta: Dr. Tóth-Soma László
 


Kapcsolódó cikkek

Téma: Filozófia
I. 27. sūtra fordítás és magyarázat 1.
Gaura Krisna Dásza írása
Téma: Filozófia
Téma: Filozófia
A védikus hagyományok szerint, eredetileg amikor egy tanuló elhatározta, hogy a guru āśramjába költözik azért, hogy elkezdje a lelki tökéletesség felé vezető életét, el kellett fogadnia bizonyos alapelveket, illetve gyakorlatokat ahhoz, hogy alkalmassá váljon erre.
Egyéb cikkek

Téma: Érdekességek
Egy program a Jóga VIlágnapjára
Téma: Jóginterjúk
Beszélgetés Bocskor Bíborkával jógáról, életmódról, életről
Téma: Életmód
Gauranga Das írása.
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy