Inverz ászanák
Téma: Gyakorlás

Inverz, azaz fordított testhelyzetű ászanáknak nevezzük azokat a pózokat, ahol a fej a szív vonala alá kerül. Széles e gyakorlatok köre, ugyanakkor különböző jógakönyvek más-más csoportosításokat is használnak, mivel az ászanákat több szempont alapján is lehet osztályozni, például a gerinc mozgásának iránya (előrehajló, homorító stb.), a gyakorlat alaphelyzete (hanyatt fekvő, hason fekvő, kartámaszos stb.) szerint. A csoportok között lehet átfedés, egy jógapóz több csoportba is tartozhat, illetve az inverz ászanák is különféle alcsoportokba sorolhatóak. .
 
Ha a gerinc mozgásának irányát vizsgáljuk, akkor vannak olyan előrehajló gyakorlatok, melyek inverz testhelyzetűek is. Ilyen többek között az uttánászana (állásból előrehajlás), pádángusthászana (kezek a lábujjhoz póz), páda-hasztászana (kezek a lábhoz póz), dvikónászana (kétszögállás). Akad a hátrahajlító ászanák között is számos ilyen jellegű, például a kandarászana (kis jógahíd), szétu-bandha-szarvángászana (hídállás), csakrászana (kerékállás) és a matszjászana (halállás) is. Ezeknek az ászanáknak az esetében a fordított helyzet mértékével egyenes arányban érződik annak kedvező hatása, a gerinc adott irányú hajlításának jótékony következményeivel karöltve.
 
Ray Long az Anatomy for Arm Balances and Inversions című jóga-anatómiakönyvében szűkebbre veszi az inverz pózok körét. Attól függően, hogy mi adja az alapjukat (mi a támasztó felület), két csoportba rendezi a jógagyakorlatokat: a kéztámaszos és a válltámaszos csoportokba.
 
A kéztámaszos gyakorlatok közé a szálamba-sírsászana (alátámasztásos fejenállás) és verziói, az adho-mukha-vriksászana (kézenállás), a pinycsa-majurászana (pávatoll póz) és a vriscsikászana (skorpióállás) tartozik. A szálamba-sírsászana esetén mind az alkarunk, mind a fejünk a talajon van, és ezek együtt alkotják az ászana alapját, de mégsem nevezhetjük fejtámaszos gyakorlatnak, mivel az egészség védelme szemponjából épp az a fontos hogy ne engedjünk súlyt a fejtetőre.
 
A válltámaszos pózok a következők: szálamba-szarvangászana (gyertyaállás) és variánsai, viparíta-karaní (fél gyertyaállás), halászana  (ekeállás), karna-pídászana (fülek leszorítása térdekkel póz).
 
Az első csoportból jelentőségét tekintve kiemelhetjük a szálamba-sírsászanát (alátámasztásos fejenállás), melynek számtalan kedvező hatása van. Ezek egyrészt a fordított testhelyzetből adódnak, másrészt abból, hogy ez egyensúlyozó ászana is, harmadrészt pedig az egyenes testtartásnak köszönhetőek, amikor is a törzsünk és a lábaink izmai dolgoznak. B. K. S. Iyengar így magasztalja ezt az ászanát:
 
„A régi könyvek a sírsászanát az összes ászana királyának nevezik, és ennek okait nem nehéz kitalálni. Amikor megszületünk, normális esetben a fejünk jön ki először, és csak utána a végtagok. Koponyánk zárja magába az agyat, mely az idegrendszert és az érzékszerveket ellenőrzi. Az agy az értelem, tudás, megkülönböztető képesség, bölcsesség, és az erő székhelye.”
 
A másik csoportból a szálamba-szarvangászanát (gyertyaállás) emelhetjük ki, melynek kivitelezése és hatása sok mindenben megegyezik a szálamba-sírsászanáéval. Amiben a két ászana eltér egymástól, az az alap, ami a támasztékot adja: a szálamba-sírsászana alapja az alkarok és a fej, a szálamba-szarvangászanánál pedig a tarkó, a vállöv és a felkarok. A szálamba-szarvangászana magában hordozza a fordított testhelyzet előnyeit, így a szálamba-sírsászana összes kedvezőségét, ugyanakkor vállnyújtó és mellkasnyitó gyakorlat is. Valamint azáltal, hogy a szegycsontot az állhoz közelítjük, egy erőteljes dzsálandhara-bandha jön létre. B. K. S. Iyengar így dicsőíti a szarvangászanát:

„A szarvángászana jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez a gyakorlat egyike a legnagyobb adományoknak, amit a régi bölcsek az emberiség számára örökül hagytak. A szarvángászana az ászanák anyja. Ahogy egy anya harmóniát és boldogságot igyekszik teremteni a családban, úgy igyekszik megteremteni ez az ászana a harmóniát és boldogságot az emberi rendszerben. Valóságos csodaszerként hat a legtöbb közönséges betegségben.”
 
A viparíta-karaní egy könnyített variációja a szálamba-szarvangászanának, de sok jógarendszerben nagy jelentőséggel bír, ezért fél gyertyaállásnak is nevezik. A szavak jelentése: a viparíta „fordítottat” jelent, a karaní pedig „csinálást”. Tehát ez az elnevezés a fordított helyzetre utal, a jógahagyományok szerint pedig arra, hogy megfordítja az idő múlását, azaz hormonálisan megfiatalítja az öregedő szervezetet.
 
Forrás:
Nikodemus Katalin: A fordított testhelyzetű ászanák élettani hatásai. In: Tattva, XV. évfolyam, 1. szám, 2012. november, 41–58. old.

Megjegyzés: A könnyebb olvashatóság érdekében a forráscikk diakritikusan írt szanszkrit szavait a magyaros átírás szabályai szerint vettük át.

 
Képek: 1. kép Pixabay.com, PublicDomainPictures
2. kép: http://yogas.holydrops.com


Kapcsolódó cikkek

Téma: Gyakorlás
Gauranga dász írása.
Téma: Gyakorlás
A hullapóz talán a legfontosabb része a jóga gyakorlásnak. Ez az a póz, amit a legnehezebb ászanaként is számon tartanak.
Téma: Gyakorlás
Teljes testet átmozgató ászanasor a már kialakult csontritkulásra, 90 percben

Sorozatunk bejező cikkét olvashatjátok.
Egyéb cikkek

Téma: Érdekességek
Kapcsolj ki! Töltődj fel! Jógázz velünk 3 órát!
Téma: Életmód
írta: Hári Beáta
Téma: Kipróbáltuk
írta: Javorek Manyi
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy
BHF Tanfolyamok