Az önvaló és az önmegvalósítás
Téma: Filozófia

Minden ember ebben a világban szeret­né megérteni önmagát. Legtöbbünkben van is egy hiányérzet ezzel kapcsolatban, amely űr betöltésre, megszüntetésre vár. E végső, s az önmegismerés reményét ígérő folyamatot, illetve gyakorlatot ne­vezik önmegvalósításnak.

Az emberisé­get létezésének kezdete óta foglalkoztatja ez a téma, s meghatározó szerepét annak köszönheti, hogy az ember lényege még önmaga számára sem mindig egyértel­mű, sőt általában nem az. Önmaga (Self) megismerésére és beteljesítésére való vá­gya a vallásos, spirituális törekvéseken kívül jelen van a filozófia és a pszicho­lógia szellemi területei mérföldköveinek formájában, s ott motoszkál a tudomány valamennyi területének alapkérdésében. Mindezek mellett a hétköznapi élet ros­szul sikerült pillanataiban is gyakran a va­lódi önmagunk ismeretének hiánya bizo­nyul e sikertelenség végső okának.
 
Az önvaló az élőlény saját tapasztalata­inak tapasztalatainak, észlelésének, érzelmeinek, gondolatainak a végső alanya. Nem létezik tapasztalás a tapasztaló, a végső önvaló nélkül, s ekképpen az önvaló léte természetesen következik a tapasztalás jelenségéből. Az azonban, hogy ténylegesen ki ez az önvaló, s hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik, az előttünk, hétköznapi emberek előtt általában rejtve van. Az önmegvalósítás folyamatát sokan sokféleképpen definiálják, ugyanakkor definíció szintjén ezek a megközelítések gyakran több pontban megegyeznek. Némelyek az önmegvalósítást az emberben rejlő lehetőségeknek, képességeknek a fejlesztéseként, illetve betetőzéseként; mások a vágyak és remények tökéletes beteljesítésére irányuló tettként vagy pedig a jellem és a személyiség lehetőségeinek legtökéletesebb megvalósításaként értelmezik.
 
Mortimer J. Adler amerikai filozófus (1902-2001) úgy definiálja az önmegvalósított állapotot, mint a „külső korlátoktól és kényszerítő körülményektől való mentesség, illetve szabadság”, melybe a társadalmi elvárásoktól való függetlene­dés és a politikai és gazdasági szabadság is beletartozik.Abraham Harold Maslow (1908-1970), a humanisztikus pszicholó­gia atyja szerint „az önmegvalósítás (pon­tosabban önmagunk aktualizálása) nem valami külső dolog, amelyre az ember­nek az egészsége érdekében szüksége van, mint ahogy a fának szüksége van a vízre, hanem egy olyan dolognak az életünkben való megnyilvánulása, amely már eleve az egyénben van, sőt, amely mondhatni maga az élőlény.”Az önmegvalósításra irányuló igény Maslow szerint az embe­rekben abban az erős késztetésben nyil­vánul meg, hogy képességeiket, tehetsé­güket maximálisan kihasználják.
 
Az önmegvalósítással kapcsolatos vé­lemények alapvető tétele az, hogy létezik egy autentikus Önvaló (vagy lélek), ame­lyet az önmegvalósítás során pszicholó­giai vagy spirituális törekvések által fel kell fedezni. Ez a felfedezés lehet fokoza­tos folyamat, de azonnal megnyilvánuló jelenség is, azonban minden esetben ko­moly felkészültséget igényel a megtörtén­tének felismerése. Arról azonban, hogy ez az önvaló a létezés mely szintjén található, a legváltozatosabb elképzelések léteznek.
 
Az önvaló- és önmegvalósítás-megközelítések alapvetően háromfélék. Vannak, akik arról beszélnek, hogy az élőlény nem más, mint a látható, tapintható fizikai tes­te, s tökéletes megismerését, illetve vá­gyainak, ösztönzéseinek beteljesítését is e dimenzióban kell keresni. Ez az elképze­lés a tudat működését, a gondolatokat és az érzelmeket is pusztán a különböző ké­miai anyagok egymásra hatásának tekinti.
 
Mások szerint a test egy burok csak, s a gondolatok és az érzelmek azok, ame­lyek meghatározzák az ember lényét. Descartes szerint az élőlény öntudata az az alap, amelyre minden vele kapcsolatos „filozofálgatásnak”, illetve megismerési folyamatnak épülnie kell: „De csakhamar láttam, hogy mialatt így mindent hamis­nak akartam felfogni, szükségképp kellett, hogy én, aki ezt gondoltam, legyek valami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos, hogy a szkeptikusok leg­túlzóbb felvetései sem képesek azt megin­gatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkül elfogadhatom a filozófia amaz első elvének, amelyet kerestem.
 


A legősibb ezzel kapcsolatosan írott for­rásnak, a védikus irodalomnak a tanítása szerint a valódi „ÉN” mindezeken túl ta­lálható. Túl van a látható, érzékszervek­kel felfogható durvafizikai anyagonés az ennél finomabb, ún. finomfizikai anya­gi megnyilvánuláson is. A durvafizikai” kifejezés a föld (bhúmi), víz (ápa), tűz (anala), levegő (váyu) és éter (kha) metafizikai elemekből álló, érzékekkel tapasztalható világra és az élőlények látható anyagi testére utal, míg a finomfizikai anya­got az elme (manasz), az intelligencia (buddhi) és a hamis egó (ahankára) által alkotott, il­letve létrehozott úgynevezett anyagi tudat (csitta) képviseli.Ez az eredeti „Én” az, amely a végső alapja a finomfizikai szin­ten megnyilvánuló jelenlegi személyisé­günknek, érzelmeinknek és gondolataink­nak, egyszóval a pszichés tevékenysége­inknek, valamint a durvafizikai test szint­jén megnyilvánuló valamennyi életjelen­ségnek és élettevékenységnek is.
 
Úgy tartják, hogy az élőlény eredeti természete örökléttel (szat), teljes tudás­sal és tudattal (csit) valamint boldogság­gal (ánanda) teli, vagyis transzcendentá­lis. Ez a tisztán lelki ÉN (átman vagy dzsíva) anyagon túli tulajdonságokkal és személyiséggel rendelkezik, melyeket a jelenlegi finom- és durvafizikai burkai el­nyomnak, illetve elfednek. Ezeknek csu­pán torz tükröződései nyilvánulnak meg ebben a testet öltött állapotban.
 
Az önvaló a durvafizikai test szintjén az életjelek és az életfolyamatok formájá­ban nyilvánul meg. Életet ad a halott test­nek, mozgásra készteti azt annak remé­nyében, hogy e test valahogyan vissza­vezeti őt eredeti boldogsággal teli, töké­letes helyzetébe. A finomfizikai test szint­jén úgy nyilvánul meg, hogy eredeti tuda­ta (csit) torz formában tükröződik az elme, az intelligencia és a hamis egó által létre­hozott „vásznon”, melyet, ahogy említet­tük, csittának neveznek. Meg kell jegyeznem, hogy egyes iskolákban csittaként az anyagi tudat információt raktározó funkcióját határozzák meg, míg Patanydzsali jógadarsana hagyományában és a vaisnava-vedánta tradíciókban ez a fogalom az önvaló eredeti tudatának torzult formáját, a szennyezett anyagi tudatot jelenti. Ebben a csittában az eredeti elfedett és elfeledett tulajdonsá­gokból csupán a hiányuk és az ebből szár­mazó, s rájuk irányuló vágyakozás jele­nik meg. Vágyakozás az öröklétre, a tel­jes tudásra és a tökéletes boldogságra.
 
A test, az anyagi tudat és a lélek a meg­nyilvánulásunknak egyaránt fontos ele­mei, de a legfontosabb közülük a lélek, amely a másik kettőnek az alapja és moz­gatója. Bár a test és az anyagi tudat ve­lejárója az e világban megszületett élőlé­nyeknek, ezek mégis csupán ideiglenes burkok, amelyek éppen akadályozzák, de amelyek ugyanakkor – megfelelően használva őket – segíthetik is a lélek önmagá­ra találását, az önmegvalósítást.

A lélek eredeti, tiszta transzcendentá­lis formája és természete (szvarúpa) akkor képes megnyilvánulni, ha az ember túllép a durvafizikai és a finomfizikai dimenzi­ókhoz fűződő önazonosításain, amelyek nem engedik látni és megismerni önma­gát. Az önmegvalósítás gyakorlatilag azt jelenti, hogy az önvaló megismeréséhez vezető út csittában rejlő akadályait leküzdjük és megtisztítjuk. Leküzdésük az anyagi tudat automatikusan anyagelvű működésének megzabolázásával, megtisztításuk pe­dig a különböző lelki gyakorlatok segítsé­gével történik.

Szerző: Dr. Tóth-Soma László


Felhasznált irodalom:
Adler, Mortimer J.: The Idea of Freedom: A Dialectical Examination of the Conceptions of Freedom, Vol.I. Garden City, N.Y., Doubleday, 1958.
Collins English Dictionary – Complete and Unabridged. Harper Collins Publishers, 2003.
Descartes, René: Értekezés a módszerről. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000.
Fodor, Jerry A.: A test-lélek probléma; In: Kognitív tudomány (szöveggyűjte­mény). Miskolci Egyetemi Kiadó, 1996.
Maslow, Abraham H.: Motivation and Personality (3rd Edition) Longman, New York, 1970.  
Merriam Webster’s dictionary http:// www.merriam-webster.com/dictionary/ self-realization
The American Heritage Dictionary of the English Language, Fourth Edition. Houghton Mifflin Company, 2009.
Tóth-Soma László: Személyiségfejlesztés felsőfokon. Felülemelkedés önmagunk és környezetünk korlátain. Lál Kiadó, Somogyvámos, 2005.
Tóth-Soma László: Jóga tiszta forrás­ból – Út a test és a szellem felemelke­déséhez, az önvaló megtapasztalásához. Lál Kiadó, Somogyvámos, 2008.
Tóth-Soma László: „Ahogy az ember le­veti elnyűtt ruháit”. A védikus halálfel­fogás. Tattva, 12/2. 2009, 57–65.
Tóth-Soma László: A jóga értelmezései. Tattva, 13/2. 2010, 11–16.
Tóth-Soma László: Fordítások és magyarázatok Patanjali Yoga-sutrájához. Előadássorozat a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán. Budapest, 2012. október- december.
Tóth-Soma László (ford.): Patañjali: Yoga-sūtra I-II. fejezet. (Oktatási segéd­anyag). Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2013.
Tóth-Soma László: Kutatás a létezés értelme után – az önmegvalósítás Abszolút dimenziója. Tattva 16/1. 2013, 45–60.
WordNet 3.0, Farlex clipart collection. Princeton University, Farlex Inc., 2003- 2012. 

Forrás:
Dr. Tóth-Soma László: Az önmegvalósítás dimenziói és a meditáció. In: Tattva,  XVII. évfolyam, 2. szám, Meditáció, 2014. október, 15-30.

Képek: pixabay.com és speakingtree.in


Kapcsolódó cikkek

Téma: Filozófia
Téma: Filozófia
A védikus hagyományok szerint, eredetileg amikor egy tanuló elhatározta, hogy a guru āśramjába költözik azért, hogy elkezdje a lelki tökéletesség felé vezető életét, el kellett fogadnia bizonyos alapelveket, illetve gyakorlatokat ahhoz, hogy alkalmassá váljon erre.
Téma: Filozófia
Yoga-sūtra I.22. fordítás és magyarázat 1. rész
Dr. Tóth-Soma László
Egyéb cikkek

Téma: Érdekességek
A céltudatosság póza: visvámitrászana másképpen. Diós Éva sorozata
Téma: Gyakorlás
Bevezetés a légzés és ászanák kapcsolatába.
Téma: Jóginterjúk
Egy örök türelmetlen a kitartásról, alázatról és a jógáról
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy
BHF Tanfolyamok