Az akadályozó klésák
Téma: Filozófia

A klésák, vagy más néven „szenvedést okozó tudatszínezetek” az élőlény önmaga eredeti lelki természetéről szóló tudatlanságának különböző fokozatai, melyek akadályozzák az embert valódi önmaga megis­merésében. Ezek bár e világi szinten közvetlenül fizikai boldogságot és boldogtalanságot is eredményezhetnek, ezzel egy időben minden esetben az e világhoz való kötöttséget és a lélek önmagáról alkotott hamis énképét konzerválják. Ezek a klésák:

  • a tudatlanság (vagyis a lelki tudás hiánya),
  • az énközpontúság (egoizmus),
  • az anyagvilághoz fűződő ragaszkodás,
  • a vele szemben kialakult irtózás és
  • a folyamatos létezésre való vágy, melynek a leginkább szembeötlő megjelenése a haláltól való félelem.

 
Patanydzsali, a jóga-szútra szerzője a védikus irodalommal összhangban kijelenti, hogy minden ilyen illúziót okozó tudatszínezetnek a transzcendentális létünkről szóló tudatlanság (avidjá) az eredete. A tudatlanságot úgy definiálja, hogy az a tudatállapot, „amikor öröknek véljük azt, ami ideiglenes, tisztának azt, ami tisztátalan, élvezetet (boldogságot) találunk abban, ami szenvedéssel teli, s amikor önmagunkként (a lelki önvalóként) tekintünk arra, ami valójában nem az.”
 
E lelki tudatlanságból közvetlenül jele­nik meg az énközpontúság (aszmitá), vagy más néven az egoizmus, amely nem más, mint úgy élni és gondolkodni, mintha a lé­lek és az anyagi teste azonos természetű­ek, egylényegűek lennének. Ennek ered­ményeként tekintjük a durvafizikai és a finomfizikai testünk érdekeit elsődleges­nek, s ennek köszönhetően leszünk ké­pesek gyakran mindent – sokszor nem etikus dolgokat is – megtenni önmagunk anyagi céljainak eléréséért.
 
Az énközpontú élet boldogságkeresése során az anyagi tudat (csitta) az ezt szolgáló, ezzel az at­titűddel összhangban lévő érzéktárgyak iránt ragaszkodást (rága) fejleszt ki. E ragaszkodás természete az élvezni, újra tapasztalni és birtokolni akarás hangula­ta. Abban a pillanatban, amikor ez a ra­gaszkodás az anyagi tudatban kialakul, a tudat már képtelen a szabad cselekede­tek forrása lenni. Szabad akaratunk tu­lajdonképpen már az alapvető önazono­sítási tévedésünk első pillanatában kor­látozottá vált a lelki tudatlanságunknak köszönhetően, tetteinket azonban a köz­ben kialakult ragaszkodásaink korlátoz­zák elsősorban.
 
Ahogy a ragaszkodás (rága) az anya­gi tudat „erős kötődése” a kellemeshez, úgy az irtózás (dvésa) a csitta „erős kötő­dése” a kellemetlenhez. A boldogságot kutató anyagi tudat képtelen elszakadni az őt érő negatív élményektől. Azt hiszi, hogy a boldogsága érdekében ezekkel az
akadályozó tényezőkkel kell valamit csi­nálnia, s ezért nem tud tőlük elszakadni. Mindeközben az irtózás szenvedésében kell elmerülnie.
 
Mind a ragaszkodás, mind pedig az ir­tózás erőteljesen az anyagi dimenzióra fókuszálja az ember tudatát, lehetetlenné téve számára a lelki minőség megértését. Ennek köszönhető az, hogy a létét is ki­zárólag az anyagi síkon tudja elképzelni. A lélek természete szerinti örökléte (szat) természetesen eredményezi még a felté­telekhez kötött állapotában is a megszakí­tatlan létezésre való vágyát (abhinivésa).Amikor ez az öröklétre való vágy talál­kozik az anyag dimenziójának (amellyel közben az ember azonosult) ideiglenes természetével, akkor az az anyagi feltét­eleinek, tulajdonának és lehetőségeinek elveszítésétől való félelemben, illetve en­nek legkiteljesedettebb formájában a ha­láltól való rettegésben nyilvánul meg.
 


E klésákként ismert tudatszínezetek azok, amelyek a korábban említett anyagi tudat­folyamatokat (vrittik) lekötő, s az önvalót elfátyolozó jellegűvé teszik, s amelyek anyagi tettekre ösztönöznek, megnövel­ve azon visszahatások mennyiségét (kar­ma), amelyek az ismétlődő születés és ha­lál körforgásában tartják az élőlényt. A vrittik és a klésák egymással végtelen mó­don kombinálódva anyagi tettekre (kar­ma) ösztönöznek, azért, hogy abból az élőlény egy speciális ízt (rasza), örömet meríthessen. A cselekedetek úgynevezett szamszkárák, az átélt ízek, illetve élmények pedig ún. vászanák formájában lenyomatot képeznek a csittában. Ezek ”talajba elve­tett magokként” befolyásolják, meghatá­rozzák a további tudati tevékenységeinket.
 
A vrittik és a klésák által zaklatott anyagi tudat természete az, hogy sohasem nyu­godt, mindig izgatott a fizikai világ felé irányuló vágyainak, elvárásainak köszön­hetően.Tekintettel arra, hogy amit ke­res, azt a legritkábban találja meg abban a formában, ahogyan szeretné, a csitta fo­lyamatosan vándorol érzéktárgyról érzéktárgyra, sokszor egyszerre többre is fó­kuszálva. Így szétszórttá (ksipta), zavart­tá (viksipta),számos tárgyra összpon­tosítóvá (szarvártha) válik. Az önmeg­valósítás útján elinduló ember számára a csitta először irányíthatatlanul csapon­gó (csanycsala), izgatott (pramáthi), hihe­tetlenül erős (bala-vat) és csökönyös (dridha), „ajtónállóként” jelenik meg, akit nagyon nehéz meggyőzni (nigraham szu-duskaram) arról, hogy továbbengedjen a spiritualitás ösvényén. Ahogy azonban a legjobb ajtónállót, úgy a csittát is meg lehet győzni alapos érvekkel (transzcen­dentális tudással), kitartással (lemondás) és egy magasabbrendű érték szerint élés (az Úr odaadó szolgálata és a róla szóló szeretetteljes meditáció) transzcendentá­lis érveivel.
 
Ahogyan a klésák teljes megszünteté­sének módszere a transzcendentális tu­dás tanulmányozása és annak aktív gya­korlati alkalmazása, úgy az általuk lét­rehozott fizikai világhoz kötő anyagi tu­datfolyamatok a meditáció folyamatá­val küszöbölhetők ki. A transzcendentális tudás gyakorlása nem engedi, hogy a csittában újabb lekötő tudatfolyamatok jelenjenek meg, a meditáció pedig (ideális esetben) transzcendentális jellegénél fogva megtisztítja a csittát a már kialakult anyagi természetű tudatfolyamatoktól.

Szerző: Dr. Tóth-Soma László

Felhasznált irodalom:

Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Śrīmad-Bhāgavatam (1–10. ének), The Bhaktivedanta Book Trust, Stockholm, 1993–1995.
Rāma, Prasāda: Patanjali’s Yoga Sutras - with the commentaries of Vyasa and gloss of Vacaspati Misra. Motilal Banarsidass, Delhi, 1998.
Tóth-Soma László: Fordítások és magyarázatok Patanjali Yoga-sutrájához. Előadássorozat a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán. Budapest, 2012. október-december.

Forrás:
Dr. Tóth-Soma László: Az önmegvalósítás dimenziói és a meditáció. In: Tattva,  XVII. évfolyam, 2. szám, Meditáció, 2014. október, 15-30.

Képek: pixabay.com


Kapcsolódó cikkek

Téma: Filozófia
I. 27. sūtra fordítás és magyarázat 1.
Gaura Krisna Dásza írása
Téma: Filozófia
Téma: Filozófia
A védikus hagyományok szerint, eredetileg amikor egy tanuló elhatározta, hogy a guru āśramjába költözik azért, hogy elkezdje a lelki tökéletesség felé vezető életét, el kellett fogadnia bizonyos alapelveket, illetve gyakorlatokat ahhoz, hogy alkalmassá váljon erre.
Egyéb cikkek

Téma: Érdekességek
Folytatjuk kalandozásainkat a vegán konyha világában. Íme, Vegetáriánus Fesztiválról szóló beszámolónk 2. része
Téma: Gyakorlás
Ahogy az ősi Hatha-Jóga Pradípikában lejegyzeték. Tolmácsolja: Gauranga dász
Téma: Ászana sorozatok
A jóga ősi gyakorlatait napjainkban terápiás célokra is alkalmazzák. Cikksorozatunkkal azoknak szeretnénk segítséget nyújtani, aki a reflux tüneteivel küzdenek.
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy