Mesélő ászanák: ha a király akar valamit...
Téma: Érdekességek
Visvámitra és Ménaka

Nem is sejtjük, hogy egyes ászanák milyen érdekes történeteket rejtenek magukban. Olyan történeteket, melyek nemcsak a póz keletkezéséről regélnek, hanem az általuk kiváltható fizikai, szellemi és lelki hatásokra is utalnak. Mesélő ászanák sorozatunkban ezekről a történetekről és üzeneteikről lebbentjük fel a fátylat.

Történetünk a céltudatos, önerőből a bölcsek egyik legkiválóbbjává vált harcos királyról, Visvámitráról szól.

Visvámitra királynak tökéletes volt: védelmezte népét, igazságosan uralkodott, szívén viselte az emberek sorsát. Tulajdonságai és jelleme királynak teremtette, de ő más akart lenni. Egy országjáró körútja során találkozott Vaszisthával, a nagy bölccsel; s ez a találkozás végül gyökeresen megváltoztatta a király életét.

Az egész Vaszistha minden kívánságot teljesítő csodatehénkéjével kezdődött, amit a király magának akart, de a tehénkének viszont nem akaródzott egy ksatrija tehenének lenni. A király  erővel próbálta elragadni a jószágot (erről itt olvashatsz bővebben), majd kudarcát követően királyságát hátrahagyva remetének állt, hogy lemondásokat és meditációkat végezzen. Célja kezdetben igen csak világi volt: meg akarta szerezni Szabalát, a tehenet, s nem mellesleg kiköszörülni a büszkeségén esett csorbát, azt hogy egy bráhmanát ezernyi katonája és száz fia képtelen volt elpusztítani. Erősebb eszközökre volt szüksége. A hosszú évek lemondása idővel gyümölcsöt hozott, a könnyen elégedetté tehető Siva teljesítette kívánságát, megkapta a félistenek fegyvereit.

Visvámitra büszkén és gőgősen vonult Vaszisthához, és sorba működésbe hozta a pusztító fegyvereket. Megrökönyödésére a szent könnyedén hatástalanította azokat. Visvámitra elkeseredett, s rájött, hogy fizikai erővel nem gyözheti le ellenfelét, ezért úgy döntött maga is ugyanolyan hatalmas bráhmana lesz, mint Vaszistha. Büszkeségét félretéve ismét elvonult, s rettentő vezeklésbe kezdett; gyökereket és gyümölcsöket evett csak, télen jeges vízben, nyáron tűzben ülve figyelmét egyetlen pontra, a Legfelsőbbre irányította ezer esztendeig.

trsianku és IndraVisvámitra iszonyatos lemondásaival óriási hatalomra tett szert, aminek híre terjedt. Királyok keresték fel, hogy végezzen számukra sikeres áldozati szertartásokat. Egy uralkodó, Trisanku például a félistenek közé a mennyekbe vágyódott, azonban saját tanítómestere Vaszistha megtagadta ezt a kérést, mivel a király igencsak bűnös életet élt. Visvámitra amint meghallotta, hogy ellenfele nem hajlandó az ehhez szükséges rituálékat elvégezni, örömmel vállalta a feladatot. Vezekléséből származó erejével végzett áldozat hatására Trisanku fel is jutott a mennyekbe, azonban Indra rögtön kidobta mint arra érdemtelent. Visvámitra éktelen haragra gerjedt, s hogy szavát tartsa azonnal teremtett egy önálló bolygórendszert Trisankunak, ahol mint félisten uralkodhat és élhet. Dühe lecsillapodván ráeszmélt mit tett; vezeklésből származó hatalmának nagy részét illúzióra pazarolta, ráadásul egy gonoszt királynak félisteni pozíciót adott.

Fejlődése során számos konfliktusa támadt Vaszisthával, mivel a bölcs nem rejtette véka alá az önjelölt bráhmana viselkedésével és tetteivel kapcsolatos elégedetlenségét. Egyszer például kölcsönösen madárrá változtatták egymást, mert Vaszistha szóvá tette Visvámitra méltatlan viselkedését: hősünk ugyanis magához vette megbízója, Hariscsandra király teljes vagyonát, mert úgy gondolta, hogy az adományképpen jár neki. Ilyen tetteivel folyamatosan fogyasztotta szellemi erejét.

Visvámitra egy idő után újra erdőbe vonult, hiszen célját, hogy Vaszisthával egyenrangú bölcs legyen nem adta fel. Lemondásaival, vezekléseivel ismét óriási hatalmat ért el, ekkor azonban Indra lépett közbe. A mennyek királya aggódni kezdett, hogy Visvámitra egyre növekvő ereje veszélyezteti posztját és birodalmát, ezért Ménakát, egy szépséges mennyei hölgyet kért meg, hogy csábítsa el a vezeklőt. Ménaka sikerrel járt, Visvámitra úgy beleszeretett a gyönyörű teremtésbe, s csak száz év gyönyör után döbbent arra rá, hogy eredeti céljától eltért, ereje megint elfogyott. Azért, hogy ez még egyszer ne következzen be élete végéig tartó cölibátust fogadott.

Kunyhójából kirakta a szépséget, és folytatta félbeszakadt vezeklését, de még szigorúbban: most már csak levegőn élt. Ezer év elteltével amikor szellemi hatalma ismét megjelent, Indra megint aggódni kezdett, s a régi bevált trükkhöz folyamodott, ezúttal a szépséges Rambhát küldte a meditálóhoz. Visvámitra azonban már ura volt érzékeinek, s ellenállt a vonzó hölgynek. Egy másik érzésnek, a dühnek azonban parancsolni nem tudott, s megátkozta a szépséget: ezer évig kőbe zárva maradjon a Földön. Ezzel persze megint elvesztegette nehezen megszerzett erejét. Így megfogadta, soha többé nem lesz dühös.

Újra visszatért szokásos foglalatosságához a vezekléshez, de tovább nehezítette: már lélegzetett sem vett, eggyé vált a meditációjával. Lemondása hatására olyan erős hatalma lett, ami a három világ felső, közepső és alsó bolyórendszerében is felborította a természetes rendet. A három világ urai, a félistenek teremtőjüknek, Brahmának könyörögtek, hogy a világ összeomlásának elkerülése érdekében ismerje el Visvámitrát egyenlőnek Vaszisthával és a többi bölccsel.

Így vált Visvámitra bráhmanává, s egyenlővé Vaszisthával, abban az értelemben is, hogy lemondása és szenvedései révén egymás után legyőzte önmagában a mohóságot, a büszkeséget, az illúzió iránti vágyat, a kéjt, s végül megbirkózott a legnehezebben kontrollálható érzéssel, a dühhel is. Nem vágyott már a csodatehénre, sem arra, hogy kiválóbb legyen a kiválóbbnál, Brahmá áldásával szívében megnyilvánult a Védák teljes tudománya.
         
A visvámitrászana a többi bölcsről elnevezett ászanához hasonlóan kéztámaszos, egyensúlyozó ászana. Nem véletlenül azon közül is a legnehezebb, hiszen harcos királyból lett bölcs szellemi fejlődése során igen nehéz sádhanát (gyakorlatot) követett.

Ászanája tökéletes kivitelezéséhez komoly szellemi és fizikai rákészülés: eltökéltség, erőteljes koncentráció, erős törzsizomzat és hajlékonyság szükséges, gyakorlásához pedig türelem és sok-sok idő. Ha lehet egy ászana szenvedélyes, radzsasztikus, akkor ez az intenzív csípőnyitó póz annak tekinthető. Erősíti a csuklót, vállakat és törzs oldalsó izmait, nyitja a csípőt, a mellkast, kifejezetten fejleszti a testtudatot; céltudatosságot ad; tökéletes egyensúlyérzéket biztosít.

Ahogy a harcos király is lépésről-lépésre építette ki magában a brahminikus tulajdonságokat, mi is ügyeljünk a fokozatosságra. Érdemes szupta-visvámitrászanával kezdeni, ahol kéztámasz helyett oldalunkon fekszünk a földön; majd az ardha-visvámitrászanát gyakoroljuk, ahol féltérdre ereszkedve vesszük fel a pózt. Mindenképpen gyakorlásunk végére időzítsük ezt az ászanát, hiszen a teljes testet erőteljesen igénybe vevő ászana bemelegített izmokat és bemozgatott ízületeket kíván.

Írta: Diós Éva


Felhasznált irodalom:

Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad- Bhāgavatam, IX. ének. Bhaktivedanta Book Trust, Stockholm, 1993
Krisna Dharma. Rámájana. Függelék II. Lál Kiadó, 1999.
Monier–Williams: Sanskrit – English Dictionary. Oxford University Press, London, 1964.

Képek forrása:
Visvamitra és Menaka, festmény, http://www.tradeindia.com/fp617134/Vishwamitra-Menaka-Canvas-Paintings.html
Indra nem engedi fizikai formájában be a mennyekbe Trisankut. festő: Ghulam 'Ali , (Indian, Mughal dynasty - Folio from the Ramayana of Valmiki (The Freer Ramayana), Vol. 1, folio 57. http://www.asia.si.edu/collections/zoomObject.cfm?ObjectId=50284
michellemyhre.com



Kapcsolódó cikkek

Téma: Érdekességek
Téma: Érdekességek
Téma: Érdekességek
Első hallásra elvont, filozofikus embernek gondolhatjuk azt, aki vaisnava teológusnak tanul, miközben ők azt mesélik el magukról, hogy a védikus tudás gyakorlati, és életük mérföldköve, hogy rátaláltak erre az életfilozófiára.
Egyéb cikkek

Téma: Filozófia
Gauranga dász cikke ragaszkodásról, lemondásról, önátadásról...
Téma: Táplálkozás
írta: Csíkvári Veronika
Téma: Filozófia
Ahogy azt a nyugati filozófia és tudomány látja. Bemutatja: dr.Tóth-Soma László
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy