Mikor kezdődött a Föld története?
Téma: Filozófia

káló ‘szmi lóka-ksaya-krit pravriddhó
“Idő vagyok, világok hatalmas pusztítója.”
(Bhg.11.32)

Vajon mire gondolt Oppenheimer, aki az első kísérleti atomrobbantáskor a gombafelhő láttán önkéntelenül is a fenti sorokat idézte? Talán arra, hogy vajon melyik a hatalmasabb pusztító: az ember vagy az idő? Ha egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk az időt, lehet, hogy választ kapunk erre a kérdésre is.

Van-e kezdete és vége az időnek?
S mikor kezdődött Földünk története?
Habár számunkra a Föld a kézzelfoghatóbb elem, kissé rendhagyó módon közelítsük meg mégis inkább az idő oldaláról ezt a témát.

A történelemkönyvekből már az általános iskolában megismertük az időszalagot, melyen gondosan be voltak jelölve a fontosabb események évszámai. Ennek a szalagnak általában nem volt se eleje, se vége. Ezúttal azonban ismerkedjünk meg a teljes időszalaggal! E szalag “hosszának” ismeretében azt is megtudhatjuk, milyen idős a Föld.

A védikus irodalom művei közül a puránákat az univerzum történelemkönyveinek tartják. Habár nem időrendben ismertetik az eseményeket – mivel védikus szemszögből a filozófiai mondanivalóval szemben ez másodlagos jelentőségű –, mégis pontosan leírják, hogy mióta létezik az univerzum. 

Az univerzum létezésének teljes idejét parának nevezik, mely Brahmá, az univerzum mérnöke életének – s egyúttal a teljes időszalagnak – a hossza. A parát azonos hosszúságú időszakaszok, a kalpák tagolják részekre; e kalpákból áll Brahmá napja. Brahmá nappala és éjszakája egyaránt egy-egy kalpáig tart. Brahmá száz “évig” él. Minden évben tizenkét hónap van, s minden hónap harminc napból áll. Ebből kiszámíthatjuk, hogy Brahmá életének hossza 100 × 12 × 30 × 2 = 72 000 kalpából áll. Most már csak azt kell megtudnunk, mennyi is a kalpa ideje földi években kifejezve, s itt kezd izgalmassá válni a számítás. Ugyanis eddig csupa elvont, számunkra ismeretlen időmértékkel találkoztunk, a kalpa idejének hosszát viszont régészeti leletek is alátámasztják.

A kalpát ciklikusan ismétlődő korszakok, a csatur-jugák alkotják. Egy csatur-juga 4 320 000 napévig tart. A csatur-jugák rövidebb korszakokból állnak (ennek részleteit az 1. táblázat tartalmazza). Ezer ilyen csatur-juga tesz ki egy kalpát, Brahmá nappalát. Az időszalag teljes hossza így tehát 72 000 × 4 320 000 000 = 311 040 000 000 000 (háromszáztizenegybillió-negyvenmilliárd) napév. Brahmá életének fele már eltelt, így az univerzum jelenlegi kora közel 155,5 billió év, s körülbelül ugyanennyi van még hátra. Ezt követően mind az univerzum, mind az idő – melynek az univerzum megsemmisülése után nincs többé értelme – megsemmisül, s visszatér oda, ahonnét eredt: az Úr Visnu testébe.
manvantara jogapont.hukalpa jogapont.hu
A kalpa idejét tizennégy nagyobb korszakra is szokás felosztani, mely korszakokat manvantarának hívják (egy manvantara kb. 71 csatur-juga; lásd a 2. táblázatot). Minden egyes manvantara végén bekövetkezik egy kisebb pusztítás, úgynevezett özönvíz. A puránák azt is leírják, hogy Brahmá jelen napjából már hat manvantara eltelt, s most a hetedik manvantara huszonnyolcadik csatur-jugájában vagyunk. A modern paleontológia szerint Földünk történetében hat nagyobb, vízzel kapcsolatos katasztrófa történt eddig.

Mivel Brahmá nappala végén az univerzum részlegesen megsemmisül, Brahmá a következő nap elején újra létrehozza a bolygórendszereket a Föld bolygóval együtt. Ez alapján – a részletes számításokat mellőzve –, a fenti és a táblázatokban szereplő adatok segítségével kiszámíthatjuk, hogy Brahmá jelenlegi napjából eddig kb. 1 972 000 000 (egymilliárd-kilencszázhetvenkétmillió) év telt el. Ez tehát a Föld és a földi élet kora. Érdemes megjegyeznünk, hogy a régészek nem találtak kétmilliárd évesnél régebbi életnyomokat bolygónkon.

Nem vitás, hogy Földünk csupán egy jelentéktelen részét képezi a hatalmas világegyetemnek. E bolygón is már számtalan civilizáció jött létre, virágzott s tűnt el a történelem forgatagában. Az idő kétségtelenül hatalmasabb úr az embernél, és mindennél pusztítóbb az ereje. Ha a Föld történetét nem is ismerjük, legalább a saját civilizációnk történetét ne rövidítsük meg szükségtelenül őrült találmányainkkal. Az ember okozta értelmetlen katasztrófák láttán e nyilvánvaló igazság birtokában is felvetődhet bennünk a kérdés: vajon az ember vagy az idő a hatalmasabb pusztító erő e világon? Hisz a “pusztítás” szónak sokszor az “értelmetlen” jelző ad nagyobb nyomatékot, míg az “elkerülhetetlen” jelző előtt egyszerűen csak fejet hajtunk.

Írta: Tóth Zoltán vaisnava teológus
 

A cikkben szereplő adatok fő forrásai:

A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: A Bhagavad-gítá úgy, ahogy van. BBT, 1993.
A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: Srímad-Bhágavatam (BBT, 1992-1999)
Michel Cremo: Human Devolution. Torchlight Publishing, 2003.
Tattva, I. évf. 1. szám. Védikus Bölcselettudományi Szabadegyetem, 1997.


Kapcsolódó cikkek

Téma: Filozófia
Yoga-sūtra I.7. magyarázat 5. Tízféle bizonyíték, a tudásszerzés további védikus módszerei (pramāṇa)
Téma: Filozófia
Yoga-sūtra I.7. magyarázat 4. A kinyilatkoztatott szentírások tanításai (āgama, śabda)
Téma: Filozófia
Yoga-sūtra I.7. magyarázat 3. A testet öltött élőlények négyféle hiányossága
Egyéb cikkek

Téma: Gyakorlás
írta: Medvegy Gergely
Téma: Életmód
írta: Mudra-Nádas Linda
Téma: Érdekességek
Dr. Onozó Emese, Anaya női jóga és Aroma Yoga® oktató az illóolajok csodálatos világába kalauzolja olvasóit.
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy