A lemondás (vairágja) hiányának eredményei
Téma: Filozófia
Jóga-szútra I.15 magyarázat 3.

dristánusravika-visaja-vitrisnaszja vasíkára-szamdzsnyá vairágjam
 
A lemondás az a tiszta és szabályozott tudatállapot, amelyben [az ember] legyőzi a „látott” [az érzékekkel közvetlenül tapasztalható evilági], és a „hallott” [a Védák által kinyilatkoztatott túlvilági, mennyei] érzéktárgyak iránti szomját. [I.15.]
 
Vannak emberek, akik naponta több órát meditálnak, vagy mindennap eljárnak a templomba, van, aki minden nap elolvassa a teljes Bhagavad-gítát, van, aki órákat áll a templomi múrtik, istenszobrok előtt imákat mondva, de ami igazán fontos: hogy közben valójában mire gondolnak. Ha nem tartjuk távol magunkat fizikai és mentális szinten is az érzékek tárgyaitól, nem tudunk „leszokni” az anyagi gondolatokról, mert a vágyaink – a szabályozásukra való képtelenségünk miatt – kontrollálhatatlanul eltérítenek az adott tevékenység céljától. Hányan gondolnak a lelki gyakorlataik közben az éppen aktuális üzleti tevékenységükre, elszenvedett sérelmeikre, szemlélik és értékelik a környezetükben lévő embereket, vagy akár a tájat, amelyre a tekintetük éppen esik stb. A száj mechanikusan ismételheti az imát vagy a mantrát, úgy, hogy az elme közben ki tudja, merre vándorol. A mai korszakban élő emberek közül egyre többen vágynak a lelki életre, s gyakran el is fogadják egy-egy irányzat útmutatásait. Sajnos azonban a megfelelő képzés hiányában, vagy a lelki tanulmányaik elhanyagolása miatt a lelki gyakorlataik egyszerűen átalakulnak egy „érezzük magunkat jól” hangulatú társadalmi életté, melyben a transzcendentális cél másodlagossá válik. Az efféle lelki élet nem más, mint az anyagvilág kifinomultabb élvezete, amely nem kedvez a vairágja elvének.
 
A vairágja elvének követése, ahogy említettük, nem jelent feltétlenül azonnali vágytalanságot. A vairágja révén megtanulunk eltávolodni az érzéktárgyaktól és az elme rájuk irányuló vágyakozásától, azért, hogy életünket és főként a lelki gyakorlatainkat a legminimálisabb mentális és érzékszervi izgatottság és eltérülés közepette tudjuk megvalósítani.
 
Patanydzsali úgy fogalmaz, hogy a vairágja egy olyan akaratlagosan szabályozott tudatállapot (szamdzsnyá), amelyben az ember a megfelelően képzett lelki intelligenciája segítségével legyőzi (vasíkára) az anyagi érzéktárgyak (visaja) élvezetére irányuló vágyait, és a külvilág tapasztalására ösztönző szomját (trisná). Lehet, hogy ott vannak még a vágyak a jógi szívében, de uralja őket, s nem hagyja, hogy azok határozzák meg a tetteit, illetve a gondolkodását. Amint valaki megteszi az első lépéseket a lemondás útján, a szabadság „illata” azonnal megérinti őt, s a soha meg nem szűnő lelki boldogság birodalmába segíti őt belépni.
 
A vairágja gyakorlása által megtanuljuk elengedni a félelmeinket, a hamis identitásunkat, és megszabadulhatunk az érzéktárgyakhoz fűződő ragaszkodástól és az irtózástól is. Nem a vágyaink elnyomásáról van szó, hanem azok tudatosításáról, és egy magasabb rendű cél érdekében történő félretételéről. Vácsaszpati Misra kijelenti, hogy a vairágja nem a vágyak teljes hiányát jelenti, hanem az anyagi vágyakkal szembeni semlegességet. Ezeknek a vágyaknak a tárgyai lehetnek e földi világból valók, vagy akár mennyeiek, ezen univerzum felsőbb régióinak részei.[1] Krisna ezt a semlegességet a következőképpen fogalmazta meg: „Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják jóginak [vagy misztikusnak], ha teljesen elégedetté vált megszerzett tudása és annak megvalósítása által. Az ilyen ember transzcendentális szinten áll, s önfegyelmezett. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kavics, kő vagy arany.”[2]
 
A jelen szútrában használt drista és ánusravika szavak közül a drista (látott) minden közvetlen érzékszervi tapasztalásra, az ánusravika (hallott) szó pedig a Védák (sruti) ún. karma-kánda részei által kinyilatkoztatott, s az anyagi motivációkkal élő emberek számára felajánlott mennyei, az anyagi világ „felsőbb régióiban” tapasztalható élvezetre utal.[3]

A cikksorozat bevezető írása A lemondás (vairágja) meghatározása, szerepe és jelentősége a jógában címmel itt érhető el
 
 
Szerző: Dr. Tóth-Soma László
 
 
Ez a cikk a Yoga-sūtra három kötetesre tervezett kiadásának első kötetéből származik. A könyv első kötete 2015 őszén jelenik meg a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola kiadásában, s az info@gaurakrisna.hu mail-címen már megrendelhető.
 
Internetes forrás: http://gaurakrisna.hu


Képek forrása: http://www.yoga-beograd.com/Yoga22.html, http://gaurakrisna.hu




[1]Rāma, 1998: 29.
[2]Bhg. 6.8.
[3]Bizonyos fordítók ezeket a szavakat csupán hétköznapi jelentésükben értelmezik, mondván, hogy a látás és a hallás tevékenysége az, amelyek által leginkább kapcsolatban vagyunk a külvilággal, s amelyeken keresztül az érzéktárgyak birodalma iránti szomjunk kialakulhat. A legtöbb vallási hagyomány ezt az értelmezést szűknek tekinti, mondván, hogy Patanydzsali nem szűkítené le ennyire a tanításának hatókörét. Ez a két kifejezés az anyagi világ teljes dimenzióját lefedi.

Kapcsolódó cikkek

Téma: Filozófia
Téma: Filozófia
A védikus hagyományok szerint, eredetileg amikor egy tanuló elhatározta, hogy a guru āśramjába költözik azért, hogy elkezdje a lelki tökéletesség felé vezető életét, el kellett fogadnia bizonyos alapelveket, illetve gyakorlatokat ahhoz, hogy alkalmassá váljon erre.
Téma: Filozófia
Yoga-sūtra I.22. fordítás és magyarázat 1. rész
Dr. Tóth-Soma László
Egyéb cikkek

Téma: Érdekességek
Mese keleten szerzett elvekre. Gergő Tibor elmeremeke.
Téma: Jógafajták
Csokoládé- és jógarajongóknak. Pékó Zsanett cikke.
Téma: Táplálkozás
Tekintsd meg a jógi idei évi karácsonyi menüjét! - Nyereményjátékunk eredményhirdetése
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy
BHF Tanfolyamok