Kifelé vagy befelé?
Téma: Érdekességek
A pszichológiában az embereket kétféle típusba sorolják: extrovertáltak és introvertáltak. Nyilván ez a két véglet, és a legtöbb ember valahol a kettő között helyezkedik el. Az extrovertált típus kifelé éli az életét. Fontosak számára a másokhoz fűződő kapcsolatai, szeret befolyásolni másokat, vagy hatni rájuk, esetenként forradalmakat elindítani (akárcsak az emberek tudatában) vagy fontos társadalmi szerepeket játszani. Sok esetben vezéregyéniség, de nem mindig. Van, amikor ő maga is befolyásolható és önbizalom-hiánnyal, bizonyítási vagy megfelelési kényszerrel küzd, és ezért inkább kapni szeretne másoktól, mint adni. 

Az extrovertált típusnál a Pingalá, vagyis a Napvezeték dominanciája figyelhető meg. Általában aktív, nyughatatlan, és nehezen tud relaxálni, ellazulni, befelé fordítani a figyelmét. A tétlenség, passzivitás, ingerszegény állapot a legnagyobb ellensége (legalábbis úgy érzékeli). A belső csend szemlélése és a gondolatok elengedése riasztja, ezért pont ezt kell gyakorolnia, ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön.

Az introvertált típus ezzel szemben sokkal inkább befelé forduló, zárkózott, nehezebben nyílik meg mások felé, és nehezen alakít ki társas vagy személyes kapcsolatokat. Társas viszonyai általában sokkal formálisabbak, nehezebben engedi az érzelmeit felszínre törni. Nehezen tud bízni másokban, és nehezebben is kapja meg mások bizalmát. Nem szereti, ha beleszólnak az életébe, sok esetben makacs és merev elképzelései vannak. Az introvertált típus előnye viszont abban rejlik, hogy sokkal könnyebben tudja a figyelmét, az energiáit befelé fókuszálni egy személyes cél elérésére, és kevésbé igényel hozzá külső motivációt, visszaigazolást.

Az introvertált típusban az ídá, vagyis a Holdvezeték működése a dominánsabb. Ő a magányos vándor, aki a saját belső útját járja, és kevés emberrel osztja meg azt, hogy mit is tapasztal az útja során. Ez a befelé fordulás is sugározhat azonban karizmát, amit ugyanakkor a titokzatosság misztikus köde leng körül. Az introvertált típus kapcsolataiban fontos szerepet játszanak az érzelmek, még ha nem is mindig képes ezt nyíltan kommunikálni. A sérelmeit hosszú ideig magában tarthatja, és nehezen tud megbocsájtani. A pozitív érzelmeket viszont befogadja, de ezt sem jelzi vissza, így néha hálátlannak tűnhet.

Mindezt azért vezettem elő, mert az extrovertált és intorovertált típusok jellemzői az anatómiában is megmutatkoznak. Az extrovertált emberek lábfeje álló helyzetben kifelé áll, és amikor járnak, akkor sem párhuzamosak a lábfejeik. Az introvertáltak lábfeje viszont a legtöbbször inkább befelé áll, és ez járáskor is észrevehető. A hátrahajlításoknál, főleg a hídba leereszkedésnél a legtöbb ember kifordítja a lábfejét. Éppen ezért a hátrahajlítások fokozzák az extrovertáltságot, megnyitják a testünk elülső, érzelmi oldalát. 

Az előrehajlításoknál a legtöbb ember, főleg, akinek kötöttebb a csípője, hajlamos befelé fordítani a lábfejét, és a pascsimóttánászanában egymás felé fordítja a talpait. Tehát az előrehajlítások fokozzák az introvertáltságot, zárják az érzelmi oldalt, és aktiválják az akarati oldalt, ami a test hátsó oldala. 

Természetesen mindkettőre szükség van, de törekedni kell arra, hogy az előrehajlítások megfelelő végrehajtásával a belső problémáink tudatosítását és az érzelmi blokkok feloldását, megemésztését segítsük elő. Tudjuk azt, hogy az előrehajlítások elősegítik a belső szervek méregtelenítését, mivel az emésztőszervekben lerakódó méreganyagok többek között a különböző érzelmi traumák következtében alakulnak ki. Szóval nem jó, ha az introvertált típus sokáig dédelgeti magában ezeket a sérelmeket, el kell azokat engednie.

Az extrovertált típus viszont sokszor a külső történésekre irányítva tereli el a figyelmét a saját belső folyamatairól, vagyis állandóan valaki más problémáit akarja megoldani a sajátja helyett. A hátrahajlításoknál is törekedni kell a párhuzamos lábfejekre. Dev Kapil mindig azt mondta, hogy aki könnyen hajol hátra, annak általában nagy az egója. Akinek nehezen megy az előrehajlítás, az viszont merevebb, és az alázattal van gondja. Én azt gondolom, hogyha valaki könnyen hajol hátra, akkor büszkévé válhat a sikereire, és nehezen tudja megérteni azokat, akiknek ez nem megy olyan természetesen. Nem biztos, hogy a magatartásukban erősen érződni fog a büszkeség, de esetenként jellemző lehet az, hogy kevésbé érzékenyek mások nehézségeire, nem tudják megérteni egy kezdő próbálkozásait, erőfeszítéseit. 

Aki púposítja a hátát az előrehajlításban és a vállait a füléhez behúzva tartja, miközben a csuklyásizmát páncélként megfeszíti, annak gondjai lehetnek az elengedéssel, az érzelmei kimutatásával. A szívcsakra megnyitása fontos dolog, és ez persze akkor a leszerencsésebb, ha megfelelő alázattal párosul. Tehát, ha helyesen gyakoroljuk az ászanákat, az az érzelmi, lelki harmóniánkat is fejleszti. A jóga célja az egyensúly elérése, vagyis mindkét típusnak a saját gyengeségein kell dolgoznia, azokat kell kiegyensúlyoznia. 


Szerző: Gauranga Das
Cikk forrása: hotashtanga.com

Képek forrása: www.lagad.co.uk

Kapcsolódó cikkek

Téma: Érdekességek
Téma: Érdekességek
Téma: Érdekességek
Első hallásra elvont, filozofikus embernek gondolhatjuk azt, aki vaisnava teológusnak tanul, miközben ők azt mesélik el magukról, hogy a védikus tudás gyakorlati, és életük mérföldköve, hogy rátaláltak erre az életfilozófiára.
Egyéb cikkek

Téma: Gyakorlás
Vincze Edit, vaisnava jógamester szakdolgozata alapján.
Téma: Gyakorlás
Jógával a jó emésztésért. Kornhoffer Tünde cikke.
Téma: Gyakorlás
írta: Mudra-Nádas Linda
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy