Jógainterjú Molnár Dórával

A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola idén nyolcadik alkalommal hirdette meg a példamutató jógaoktatók elismerésére alapított, országos Jógarádzsa Kiválósági Díjat, valamint a Jógarádzsa Közönség Díjat.

A Jógarádzsa Közönség Díjának odaítélése még hátra van, a jelöltekre a jógás társadalom tagjai szavazhatnak 2026.04.21. és 2026.06.18. között.

Ez alkalommal a Közönség Díjra jelöltek közül Molnár Dóra mesél egy kicsit magáról. Kérlek, fogadd szeretettel Dóra személyes jógatörténetét!

JP: Mikor és hogyan találkoztál először a jógával?

A jógával 26 évvel ezelőtt, Malajziában találkoztam először, amikor a családommal hét évig Délkelet-Ázsiában éltünk. Ott nap mint nap megtapasztaltam a keleti kultúrák szépségét: az emberek és az istenek természetes jelenlétét, valamint azt, ahogyan az ünnepeknek és a hétköznapoknak is mélységet adnak. Kuala Lumpurban Shilpa Ghatalia volt az első tanárom. Az ő óráin tapasztaltam meg először azt a belső csendet és egyensúlyt, amely azóta is újra és újra a gyakorlásra ösztönöz.

JP: Melyik volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy jógaoktató leszel?

Amikor jelentkeztem az alap hatha képzésre, egyáltalán nem azzal a céllal tettem, hogy oktató legyek. Endometriózissal küzdöttem, és ezt szerettem volna gyógyítani azzal, hogy naponta gyakoroltam. Éreztem, hogy a jóga erőteljesen hat rám, és szerettem volna mélyebben megérteni ezeket a gyógyító folyamatokat.

Az egyik hospitálási napon Czvikli Zsuzsanna – aki később a mesterem is lett – maga mellé állított az óráján, és azt mondta a csoportnak: „Szeretném, ha figyelnétek Dórit, mert én biztos vagyok benne, hogy egyszer oktató lesz.” Ez a bizalom és támogatás, amit akkor tőle kaptam, mélyen megérintett, és valamit megnyitott bennem. A mai napig hálával gondolok erre a pillanatra és arra, ahogyan akkor támogatott.

JP: Kit tekintesz mesterednek?

Az előző válaszokban említett mesterek mellett mindenképpen szeretném megemlíteni Diószegi Ádámot is, akinek sokat köszönhetek. Nála tettem le az alapvizsgámat hét évvel ezelőtt, és ez egy fontos mérföldkő volt az utamon.

JP: A jóga mely elemeit gyakorlod?

Természetesen rendszeresen gyakorlok ászanákat és namaszkárokat, de emellett fontos része a napjaimnak a pránájáma, a meditáció és a mantraéneklés is, mert ezek segítenek lecsendesedni és befelé figyelni. Szívesen hallgatok jógafilozófiai előadásokat is, különösen a Bhagavad-gítá tanításai állnak közel hozzám.

Vegetáriánusként az étkezésemben is igyekszem tudatosan jelen lenni, és a mindennapi egészségmegőrzésem részeként az ájurvédát is alkalmazom. Számomra fontos, hogy a jóga ne csak a matracon legyen jelen, hanem a mindennapi életvitelemben és a szemléletemben is.

JP: Hogyan tudod beépíteni a hétköznapjaidba a jógát?

Számomra a jóga már annyira a mindennapjaim része, hogy nem érzem azt, hogy külön be kellene építenem az életembe. Több mint tíz éve gyakorlok minden nap, lehetőség szerint reggel, ébredés után. A jóga ugyanolyan természetes számomra, mint a levegővétel vagy az étkezés.

Jelen van a tetteimben, a gondolkodásomban, és a hálával teli pillanatokban is. Az önzetlen szolgálatra is újra és újra időt fordítok. Az ászanagyakorlásomat mindig az aktuális testi-lelki állapotomhoz igazítom: vannak lendületesebb, dinamikusabb gyakorlásaim, de helyet kapnak a lassabb, elmélyültebb hatha és yin elemek is.

A légzőgyakorlatok és a meditáció szintén meghatározó részei a reggeleimnek. Fontos számomra, hogy időről időre visszatérjek azokhoz a tanárokhoz, akiktől tanultam, mert ez inspirál, mélyíti a gyakorlásomat, és emlékeztet arra, hogy a jóga útján mindig tanítvány maradok.

JP: Mit ad neked a jóga?

Számomra a jóga a kapcsolódás útja: önmagamhoz, másokhoz és egy csendesebb belső valósághoz. Ezen az úton szeretném kísérni a hozzám érkezőket is, hogy saját tapasztalásaikon keresztül találjanak rá egy kiegyensúlyozottabb, egészségesebb és teljesebb életre.

A jóga számomra nem csupán egyéni gyakorlás és tanítás, hanem szolgálat is: lehetőség arra, hogy a közösségen keresztül támogassunk másokat, és valódi segítséget nyújtsunk ott, ahol arra szükség van. A jóga lehetőséget ad számomra a Legfelsőbbel való kapcsolat mélyítésére is, amelyben még útkeresőnek érzem magam, de elkötelezetten és nyitott szívvel haladok előre.

JP: Melyik a kedvenc ászanád? És miért?

Kedvenc ászanám a Békés harcos, a Viparíta virabhadrászana, mert számomra ez a póz nemcsak egy mozdulat, hanem egy belső minőség megtestesítője is. Egyszerre sugároz erőt, nyitottságot és bizalmat.

Ahogy a test stabilan megtart, miközben a mellkas megnyílik és a tekintet felfelé irányul, azt az állapotot jelképezi, amikor az ember egyszerre erős és mégis átadó. Az én utamat is ez a csendes erő jellemzi. Ebben az ászanában egyszerre van jelen a határozottság és a lágyság, az erő és az alázat.

JP: Van olyan ászana, ami nehézséget okoz?

Természetesen akadnak ászanák, amelyek kihívást jelentenek. A mestereimtől azt tanultam, hogy ha egy ászana nehézséget okoz, annak oka van, és érdemes nemcsak testi, hanem lelki szinten is figyelni arra, mit mutat meg.

Ezeket a helyzeteket soha nem feladásként élem meg, hanem lehetőségként. Fontosnak tartom, hogy tisztelettel forduljak a testem felé: türelemmel, szükség esetén könnyítésekkel. Tudatosan újra és újra előveszem azokat a pózokat, amelyek kihívást jelentenek, mint például az adhó-mukha-vriksászana vagy a návászana.

A gyakorlás során megtanultam, hogy nincs tökéletesség — csak folyamatos fejlődés és a belső jelzésekre való egyre finomabb ráhangolódás. Fontos számomra, hogy mindezt az ahimszá, a nem ártás elvét szem előtt tartva tegyem: figyelve a testem határaira, és elfogadva, hogy minden fejlődés időt és türelmet kíván.

JP: Mik a jövőbeni céljaid a jógaoktatással?

Szeretném, hogy minél több kiegyensúlyozott, testileg és lelkileg is boldog embert lássak, akik felismerik, hogy a jóga egy csodálatos eszköz önmaguk támogatására.

Szeretném, ha egyre többen megértenék, hogy a jóga mindenkié: kortól, nemtől, egészségügyi állapottól, vallási hovatartozástól vagy anyagi helyzettől függetlenül. Fontos számomra, hogy minél több emberhez eljusson ez a szemlélet, és megtapasztalhassák azt a testi-lelki egyensúlyt és belső békét, amit a jóga adhat.

Emellett az is vágyam, hogy a különböző jógairányzatok követői békében, egymást tisztelve létezzenek egymás mellett. Ezért hoztam létre a Jóga Inspirációk közösségi oldalt is, amelynek ma már 18 000 tagja van. Úgy érzem, ez azért fontos, hogy a jóga valódi lényege — az egység, a kapcsolódás és a tudatosság — megmaradhasson, és ne vesszen el a különbözőségek között.

JP: A jóga mely területén szeretnél még fejlődni?

Úgy érzem, még mindig úton vagyok az önismeretben és a Legfelsőbbel való kapcsolódás mélyítésében, de elkötelezetten és nyitott szívvel haladok ezen az úton. 2026 májusától a Sivananda Jóga Központ jógafilozófiai képzésén szeretném tovább mélyíteni ezt a szemléletet, emellett pedig számos további tanulási cél is inspirál.

Különösen vonz az ájurvéda világa, amelyben szeretnék még elmélyültebb tudást szerezni, hogy a jóga holisztikus szemléletét még teljesebben képviselhessem.

JP: Mit üzennél azoknak, akik még soha nem próbálták ki a jógát?

Azt, hogy bátran próbálják ki, mert a jóga mindenkié. Nem kell hozzá hajlékonynak vagy tapasztaltnak lenni, csak nyitottságra van szükség. A jóga nem a tökéletes pózokról szól, hanem arról, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, és tudatosságot vigyünk az életünkbe. Már az első lépés is sokat adhat annak, aki nyitott szívvel érkezik a szőnyegre.

Remélem téged is inspiráltak Dóra szavai!

Nemsokára folytatjuk az interjúsorozatot a Közönség Díj következő jelöltjével, tarts velünk! És, ha még nem tetted meg, szavazni is éri!