Kalóriák és dósák – Hogyan segítenek a fogyásban?

Ha követjük a természet rendjét, tavasszal mi is megújulhatunk méregtelenítés segítségével. Ez van, akinél nem árt, ha esetleg egy kis súlyleadással is jár. De melyik irányt válaszd ehhez, a modern nyugatit vagy az ősi keleti módszereket?

Vagy, mi van, ha a modern laborleletek és az ősi indiai gyógyítók valójában ugyanarról beszélnek, csak mi vagyunk túl elfoglaltak ahhoz, hogy észrevegyük? Miközben a nyugati orvoslás kalóriaszámolással és hormonokkal küzd, az ájurvéda az ötezer éves dósák és az emésztő tűz egyensúlyát keresi. Elsőre talán ellentmondásnak tűnnek, de ha a mélyére ásunk, kiderül, hogy… na de nem lövöm le a poént.

A következő két cikkben megfejtjük a titkot, hogy miért hajlamosabbak egyesek a hízásra, valamint megnézzük, hogy hogyan lehet a leghatátosabb módon lefogyni.

Az önjáró zsírszövet

Azt a nyugati orvostudomány is tudja, hogy fogyáskor a szervezet nem csak a felesleges zsírtól szabadul meg, de felhasználja a lehetőséget, és elkezd szelektálni: „kidob” minden öreg, beteg, sérült vagy hibás sejtet is. Vagyis egészségesebb leszel. 

A testzsír ugyanis nem egy passzív szövet, ami csak energiaraktárként funkcionál. A megnövekedett zsírszövet egy fejlett komplett kis ökoszisztéma őssejtekkel, immunsejtekkel, ami ráadásul aktívan és negatívan befolyásolja a szervezet működését hormonszerű anyagok termelésének segítségével. Az egyik ilyen (citokin) gyulladásokat okoz elsősorban a vastagbél és az artériák falában, ez egyfajta duzzanathoz vezet, vagyis elvékonyodnak tőle az erek, így megnő a veszélye a strokenak, az infarktusnak és a szívbetegségeknek.

Olyan, mintha a testzsírnak saját akarata is lenne, és azt tűzte volna ki célul, hogy végleg elvegye az ember kedvét a mozgástól a citokinek segítségével. Ezek ugyanis indokolatlanul nagy fájdalmat generálnak elsősorban mozgás hatására az emberben, ezért kétszer is meggondolja, hogy megmozduljon-e. Rontják az izmok működését, vagyis, ha mégis ráveszi magát az illető a mozgásra, nagyon esetlenül, sután képes csak rá, ami miatt megnő a veszélye az elbotlásoknak, eleséseknek, vagyis a sérülésnek. Ennek fényében nem jó hír, hogy a citokinek lassítják a sérülések gyógyulását, a szövetek regenerációját is.

A másik, zsírszövet által termelt hormon a kortizol, ami csökkenti a boldogsághormon szintjét, vagyis rosszkedvet okoz. Szomorú ember pedig nem igen mozdul ki/meg.

És akkor ott van még a megnövekedett súly biomechanikai hatása is. Az ember elsősorban a test elülső részére hízik (has, mellek) a törzsén. Ezért eltolódik a súlypontja, olyan, mintha állandóan attól kéne tartani, hogy előreesik. Ezt megelőzendő a combizom folyamatosan megfeszített állapotban van, ami megterheli a térdízületet, idővel térdfájdalomhoz és porckopáshoz vezet. A testsúly nem lineárisan terheli a testet, de sokszorosan: járásnál háromszor-négyszer, guggolásnál ennél is jobban. Ezt a megterhelést hosszú távon a test nem tudja kompenzálni, és a vége megint csak porckopás és fájdalom lesz.

Mindez eléggé elveszi a kedvet a mozgástól, emiatt pedig csak tovább hízik az illető, és ezzel el is indult egy negatív spirál, amiből nagyon nehéz kikerülni.

Hogy jutottunk idáig…

Sajnos az ember nagyon elnéző magával. Sokáig némán figyeli, mi történik a testével, magyarázat pedig akad bőven. Mint például:

◦ „Csak a csontjaim nehezek.” Nos, az emberi csontozat 2,5-3,5 kg között van. Mindenkié.

◦ Idősebb korban nehezebb fogyni, mert, lassabb az anyagcsere. Kutatások szerint az anyagcsere 60 év felett kezd el igazán csökkeni, akkor is évente csak O,7 %-kal.

◦ Öröklött tulajdonság, és biztos, hogy előbb-utóbb azonosítanak egy gént, ami a hízásért felel. Hm-hm…

◦ Egyesek hajlamosabbak a hízásra. Oké, ez tény. De vajon mitől?

Az elállított termosztát esete

A nyugati orvostudomány különféle  elméleteket gyártott ezzel kapcsolatban, de valódi megoldás nem született eddig.

A testsúlyalapérték-modell szerint például a hipotalamusz a zsírsejtektől kap jeleket, ez alapján állítja be az optimális súlyodat, de az elhízás által kialakult gyulladások következtében a zsír optimális beállítási értéke feljebb állítódik.

Egy másik szerint (csökkenő határhaszon elve), ha nem jut elég kalóriához a szervezet, megijed, először azzal kompenzál, hogy lelassítja az anyagcserét, jobban, mint a deficit mértéke, majd ha újra kalóriához jut, többet raktároz belőle, mint kéne.

A személyzsírküszöb elméte pedig csak annyit mond, hogy kinél előbb alakul ki a diabétesz, mert jobban tűri a sok zsírt, kinél később.

Hát igen. De miért?

Mindenki másképp egyforma

Van az a típus, aki nagyon vékony, törékeny, az ember fél, hogy egy nagyobb szél elviszi. Az ilyen emberek vagy nagyon magasak, vagy rendkívül alacsonyak, kevés izomzattal. Általában nincs nagy étvágyuk, de ha néha mégis valamilyen csoda folytán elkezdik tömni magukat és/vagy csak és kizárólag édességet esznek, akkor se híznak egy grammot sem. Őket hívja az ájurvéda váta testtípusnak, eleme az éter és a levegő.

A pitta (tűz és víz) átlagos magasságú és testalkatú, általában sportos, izmos. Folyamatosan éhes és sokat, élvezetből eszik. Gyorsan hízik, de könnyedén tud megszabadulni a kilóktól. Ő az egyetlen, akinek az emésztésének nagy a tüze, ezért is éhes állandóan, és ezért képes gyorsan lefogyni.

És ott a kapha (föld és víz): masszív, nagyobb  darab, rá mondják, hogy „nehéz csontú”. Nincs nagy étvágya, de ez a nagy szerencséje: ő még attól is hízik, ha ránéz az ételre.

Mire világít rá a kapha dósa?

A kapha a nyugodt erő annak minden pozítívumával és negatívumával: nehezen mozdul mindenféle értelemben, utálja a változást, elég lusta, és mindenhez ragaszkodik, ami az övé, legyen az pénz (garasos), kapcsolatok (szentimentálisan hű) vagy tárgyak („jó lesz az még valamire”).

Úgy tűnik, bizonyos szempontból a szervezete is úgy működik, mint az elméje: ragaszkodik ahhoz, amit megszerzett, még akkor is, ha az nem is feltétlenül jó, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a status quot fenntartsa. Szervezetének működési alapelve, hogy minimalizálja az energialeadást, és maximalizálja a tárolási kapacitást, vagyis nehezen fogy, és könnyedén hízik. A nyugati orvostudomány szerint mindenkinek a szervezete így működik. Pedig valószínűleg csak azoké, akik jelentős súlyfeleslegre tettek szert. És azok általában a kaphák, de egy kibillent állapotban.

Létezik ezeknek a dósáknak mindenféle keveréke (egy dósa, kettő, vagy három jellemző), és fogyás szempontjából sem lesz mindegy, hogy hova sorolható valaki. De ami biztos: a megoldás az emésztés tüzének felélesztésében van, és a kapha dósa kiegyensúlyozásában. Valójában a nyugati orvoslás szerint is, csak ők máshonnan közelítenek.

Itt fogjuk folytatni legközelebb.

Forrás:
Lakatos Péter: Életmentő izom
Feövenyessy Krisztina
Kékes Balázs Mozgásterapeuta
Hegedűs Zsolt (Sadhakayogi)

Fotók, borítókép: freepik.com