Mit mond a jóga-szútra a szenvedésről?

A mai napra egy elég érdekes témát választottam, ami elsőre elég pesszimistának hangozhat, azonban egy felvilágosult, kíváncsi yoga-gyakorló hamar meg fogja érteni, hogy miért írunk erről egy ilyen magazinban.

Először is azzal kezdeném, amivel már valószínűleg az oldalon barangolva többször is szembefutottál, miszerint a yoga nem csupán testmozgás, több irányzata is létezik, és valójában a legtöbbhöz filozófia is tartozik. Lám, itt van Patañjali Yoga-sūtra című műve, ami mintegy összefoglaló útmutató lehet azok számára, akik a yogát nem csak az āsanák és prāṇāyāma gyakorlatok szintjén, mintegy sportként űzik, s ő is felhozza ezt a témát, a szenvedést.

Miért is szenvedés ez a világ?

A második fejezetének 15-17. sūtrákban a szenvedésről beszél, a 15-ös sūtrában pedig összefoglalja, hogy valójában a világban, amiben mi élünk (az anyagi világban), minden szenvedés. Tudom, ez egy elég lehangoló kijelentés, azonban használhatja az ember józanító gondolatként is. Miért is szenvedés minden? A körülöttünk lévő fizikai világ folyamatosan változik, az ember bármit is tesz, testi és mentális fájdalmat mindenképpen tapasztalni fog, illetve a múltban elkövetett tetteink a tudatunkban lenyomatot képezve szintén csak kínoznak minket.

Az anyagi természet ideiglenes és folyamatosan változó mivoltáról az ember a józan ítélőképességén keresztül is megbizonyosodik, hiszen a fizikai test is változik (kisgyermekkor – fiatalkor – öregség), az évszakok is cserélődnek, bárhova nézünk mindenhol ezt tapasztaljuk.

(A védikus irodalom az anyagi természettel kapcsolatban három minőségről is beszél, amelyek kombinációjából származtat mindent – ám mivel ez egy hosszabb és bonyolultabb téma, igyekszem ezalkalommal nem erre fókuszálni.)

A védikus hagyományok szerint az a boldogság is, amit itt, ebben a világban tapasztal az ember, nem több, mint a folyamatosan fennálló szenvedés ideiglenes csökkenése. Nem véletlen, hogy a buddhizmus is ezzel a megközelítéssel él, és erre épül a filozófiája.

A boldogság ott van a bevásárlólista végén?

Alapvetően minden, amit Patañjali ebben a sūtrában elmond, belátható, ha az ember őszintén nézi az életét. Az ilyen-olyan elvégzendő teendők, a munka, a kötelezettségek, az anyagi test fenntartására tett összes erőfeszítés valójában mind egyfajta szenvedés tud lenni, főleg, ha az erőfeszítések ellenére az ember mégis hiányt szenved, megbetegszik, megöregszik és meghal. Tudom, hogy a modern világ nem igazán szeret szembenézni ezzel a ténnyel, sőt jobban kedveli azt, ha az emberek abba az illúzióba vannak ringatva, hogy minden rendben van, és az a hőn áhított boldogság, amit az élőlények mindegyike természeténél fogva keres, ott van egy következő bevásárlólista végén, ott vár a bakancslista utolsó pontján stb.

Egy yogi viszont – ahogy a Yoga-sūtrában is meg van említve többek között –, belátva mindezt, lát a yoga műveléséhez. S mindennek nem a pesszimizmus a gyökere, hanem sziklaszilárd és kristálytiszta realista látásmód, ami megacélozhatja elhatározásában. Az ősidők yogijai, akik a hegyekbe és barlangokba vonultak, akik hátrahagyták a társadalmat és csak a yoga gyakorlásának szentelték minden percüket és gondolatukat, ők mind eljutottak erre a felismerésre.

A védikus irodalom javaslata a szenvedésre

De ezzel valójában nagyon sokan együttérzünk, és megértjük ezt a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy legtöbbünk úgy talált rá a yogára – annak bármelyik fajtájára, útjára –, hogy szembesült azzal, hogy az élet szenvedéssel teli. Esetleg egy fizikai betegség formájában, vagy olyan pszichés problémákkal nézett szembe, ami már nem hagyta nyugodni, talán annyira stresszesek lettek a mindennapjai, hogy szüksége volt egy megoldásra, mert már nem tudta mihez kezdjen magával. S akkor találkozott a yogával. Ha szerencséje volt az embernek, akkor rögtön hallott valamennyi filozófiát is, ami esetleg elgondolkoztatta.

Természetesen a gondolatfonal nem áll meg ott, hogy a világ egy szenvedésekkel teli hely, a védikus irodalom erre az alapvető problémára többféle megoldást is kínál. Patañjali aṣṭāṅga-yogája az egyik ezek közül. A nyolc lépcsőfok igazából olyan általános elveket is magában tartalmaz, ami a hiteles yoga irányzatokat mind jellemzi. Az alapköve azonban mindegyiknek egy; ez a világ szenvedésekkel teli, tehát ha nem akar az ember örökre itt senyvedni, akkor ki kell szabadulni ebből a világból. De azt hiszem ez sem idegen koncepció, számos Indiából eredő filozófiai irányzat, iskola és hitrendszer ezen az alapvetésen indul el.

A gondolat, ami felébreszt és jóféle cselekvésre késztet

Tehát ennek a sajnálatos helyzetnek a felismerése, miszerint a világ, amiben élünk nem a legvidámabb hely, nem szabad, hogy eltántorítson bennünket, és természetesen ennek a gondolatnak a sötétségében sem szabad megmaradni. Kifejezetten azért hoztam fel ezt a témát, hogy egy kicsit ilyen módon is megmozgassalak, felébresszek benned valamit. Lehet, hogy merész vállalkozás, mégis fontosnak tartom, leginkább miattad. Valójában ez egy világrengető gondolat. Felébreszt. És cselekvésre késztet.

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésed a yoga mélyebb, filozófiai rétegei iránt. Arra pedig, hogy mégis mit tegyen pontosan az ember, ha ezen fenti kérdés megfogalmazódik benne, a Yoga-sūtrában és a Bhagavad-gītā úgy, ahogy van-ban talál majd elsődlegesen választ. Illetve a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán, ahol ezekről részletesen lehet tanulni (a felvételi időszak még tart, május 28-ig tudsz jelentkezni…).

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet, elmélyülésben és lelki gondolatokban gazdag gyakorlást kívánok!

Forrás: Dr. Tóth-Soma László: Patañjali – Yoga-sūtra, Második rész
Fotók és borítókép: ChatGpt