A kriyā-yoga 3 gyakorlata és jelentősége

Az aṣṭāṅga-yoga mellett nagyon sokszor említésre kerül a kriyā-yoga, de sokszor felmerülnek eltérő elképzelések ezzel a fogalommal kapcsolatban. A Yoga-sūtra alapján azonban arra az érdekes felfedezésre juthat az ember, hogy ez igazából nem egy különálló folyamat, illetve, hogy valójában a négy fő yoga-irányzat mindegyikében megtalálható. Patañjali a Yoga-sūtra második fejezetét kezdi rögtön azzal, hogy bemutatja ezt a rendszert két sūtrán keresztül, aztán ebből kiindulva fejti ki az ehhez tartozó filozófiai részeket, amelyek a megértés szempontjából lényegesek.

De mit is jelent az, hogy kriyā-yoga, és mi is tartozik ide?

A kriyā szót sokféle képen fordíthatjuk, mint a legtöbb szanszkrit kifejezést. Jelent munkát, cselekedetet, feladatot, eszközt, sőt még orvosi kezelést is, ám nekünk az önmegvalósítás céljából végzett áldozat az érdekes. A második fejezet első sūtrája ugyanis azt írja le, hogy a kriyā-yoga gyakorlatának három része van; a vezeklés (aminek célja a szív megtisztítása), a transzcendentális tudás tanulmányozása, és az Isten iránti odaadás.

Na most ez a három dolog is önmagában magyarázatra szorul, főleg miután korábban megemlítettem, hogy a négy fő yoga-irányzathoz is kapcsolódik. Akkor vegyük sorjában először ezt a három gyakorlatot.

Tapaḥ – vezeklés

A vezeklés, melynek szanszkrit neve a tapaḥ, azt a célt szolgálja, hogy a yogi – kövesse bármelyik folyamatot, megszabaduljon azoktól a nemkívánatos dolgoktól, amelyek akadályozzák a fejlődésben. A védikus irodalom úgy szokott fogalmazni, hogy kitisztítani a szív tisztátalanságait, mert úgy tartja, hogy a lélek a szívben lakik, és ez a vágyak helye is, ami a különféle negatív tulajdonságokat és ragaszkodásokat szüli. A vezeklés tehát önként vállalt nehézség, ami segít az embernek (nem csak a yoginak, bárkinek) megszabadulni a ragaszkodásaitól, az egoizmustól és a védikus értelmezésben a negatív karmától is, hiszen a kellemetlenség, amelyet lemondása közben tapasztal, mintegy „kiváltja” az egyébként járó visszahatásokat.

Mint amikor valaki elmegy sátorozni az erdőbe, ott aztán tényleg lemondott körülmények lesznek, se kényelmes ágy, se „civilizált” mellékhelység, és még főzni is magának kell az embernek (komfortos konyha nélkül ugye). Mégis egy ilyen útról visszatérve, sokan számolnak be arról, hogy egészen meg tud változni az ember mentalitása, hangulata és látásmódja. Ez mind ugyan ezen az elven működik.

Fontos, hogy a vezeklésnek több szintje van, és az extrém önsanyargatás nem a legcélravezetőbb, ha finoman akarunk fogalmazni. Illetve az sem mindegy, hogy milyen célból végez vezeklést az ember. Ezekről részletesebben a Bhagavad-gītā tanításaiban is lehet olvasni.

A transzcendentális tudás tanulmányozása

A sūtra második pontja a transzcendentális tudás művelését szabja meg, amire az önvaló tanulmányozásával is szoktak utalni. Ezen pont alatt értik a védikus irodalom tanulmányozását, és a tanultak gyakorlatba ültetését és az ember életébe való beillesztését is. Ideális esetben tehát az elmélet és a gyakorlat nem válik el egymástól, még akkor sem, ha a gyakorlat az elméleten való meditálást jelenti az adott irányzat számára. Ide tartoznak a mindenféle mantrameditációk is, amelyek az önvaló és a Legfelsőbb közti kapcsolatot segítenek feleleveníteni.

Isten iránti odaadás

A harmadik pontja ennek a sūtrának az, ami talán a legkevésbé ismeretes azok számára, akik az aṣṭāṅga-yogának csak néhány lépcsőfokával találkoztak eddig, és esetleg nem hallottak még más yoga-irányzatokról, vagy nem volt lehetőségük átfogóan tanulmányozni a különböző filozófiai szövegeket. A védikus irodalom ezt a kérdést többféle képpen közelíti meg.

Lényegében Istennek többféle aspektusa felé tud egy élőlény fordulni, attól függően, hogy mely irányzatban gyakorol. Még az aṣṭāṅga-yogi is, meditációja tárgyául nem csak külsődleges tárgyakat, hanem az anyagon túl lévő transzcendenst, és annak is egy személyes formáját tudja választani, ha úgy gyakorol. Ám ennek a rejtelmeihez szokás a yoga tradíciókban egy tanult lelki vezető, egy guru útmutatását kérni, mert az majd minden hagyományban ki van hangsúlyozva, hogy az önálló spekuláció valójában nem lesz célravezető. (Indiában ez annyira egyértelmű és egyetemes elv, hogy nem hangsúlyozzák lépten nyomon.)

Elfogadandó alapelvek a jóga sikeres útjához

Ami miatt ezt a három dolgot érdemesnek gondoltam elmondani, az az, hogy gyakran áll fenn az a félreértés, hogy a kriyā-yoga az egy önálló gyakorlat, amit a kezdőknek javasolnak. Ezzel azonban nem minden magyarázó ért egyet. Sokkal inkább van hangsúlyozva az, a Yoga-sūtra magyarázatokban, hogy ez az a három dolog, amit a kezdő yoga-gyakorlónak legelőször kell elfogadnia, ha azt szeretné, hogy gyakorlása a yogában (bármely yoga irányzaban) sikeres legyen. Azonban ez azt indikálja, hogy ezekkel az alapelvekkel kell kezdeni, és ezekre fog a yoga-gyakorló építkezni, és ahogy a ház alól sem húzzuk ki az alapozást, mert most már jönnek a falak meg a tető, úgy ezek gyakorlatok is az adott irányzatra jellemző formában valójában végigkísérik a yogit az egész úton.

Bár most már nem fogunk részletekbe bele menni, hogy az egyes yoga irányzatoknál ez hogyan valósul meg, hiszen ahhoz fontos lenne az adott irányzatok részletes bemutatására is, a helyes értelmezés érdekében, remélem, hogy tudtam érdekes újdonságot mondani. Ha pedig sikerült elgondolkodtatni a kedves olvasót, annak pedig külön örülök.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet, és sikerekben gazdag gyakorlást kívánok!

Forrás: Tóth-Soma László: Patañjali – Yoga-sūtra, Második rész
Fotók és borítókép: envato és pexels