A belső erő hangja – Szimhászana

Sok évvel korábban itt a magazinban futott egy sorozat, aminek az volt a címe, hogy állati jó ászanák. Ebben olyan jógagyakorlatokat hoztunk el, amelyek az állatvilágból merítik inspirációjukat. Számos ászana az állatok természetes mozgásaira és testtartásaira, vagyis a természetből vett példákra vezethető vissza. Ezen pozíciók gyakorlásával kiválthatók azok a jótékony hatások, amelyek az állatokat arra késztetik, hogy ösztönösen felvegyék az adott testhelyzetet.

Szóval, arra gondoltam, feleleveníthetnénk ezeket az „állati jó” ászanákat és, a múltkori sasánkászana és matszjászana után jöjjön a szimhászana. Ráadásul ennek most egy különleges apropója is van, ugyanis a lentebbi, Naraszimhához (szanszkrit: Narasiṃha) kapcsolódó történetnek éppen ma van az évfordulója, így igazán áldásos olvasni egy kicsit róla, és akár gyakorolni is a pózt, közben emlékezve a kedves félig ember, félig oroszlán „hősre”. 

Nádas Linda korábbi írása következik.

Az oroszlán

A szimha oroszlánt jelent. Az oroszlán nagy általánosságban a királyság, az erő megtestesítője („az állatok királya”). A Nap, a fény birodalmához tartozó lényként, gyakran jelenik meg a források, templomok, sírok őrzőjeként (pl. a déloszi oroszlánsor, Kr. e. VII. sz., a mükénéi oroszlános kapu, Kr. e. XIV. sz., a babiloni oroszlánfal, Kr. e. VI. sz.).

Az egyiptomi mitológiában Szahmet, az oroszlánfejű női alakként ábrázolt istennő a háború és a perzselő Nap megszemélyesítője.

A buddhizmusban a törvény védelmezője, Buddha bölcsességének jelképe. Az igazságosság szimbólumaként a világi hatalom kifejezője. A buddhista vallást támogató Asóka király oszlopán ábrázolt három oroszlán is ebben az értelemben szerepel (Kr. e. III. sz., Szárnáth, Régészeti Múzeum), s alattuk látható a Tan kereke. Ez az ábrázolás vált India jelképévé; megjelenik a címerében is.

fotó: wikimedia

Az oroszlán csillagképet az asztrológiai hagyomány pedig a méltóság, a jóság és a hiúság tulajdonságaival ruházta fel.

Naraszimha története

De igazából a szimhászana Naraszimhának, Visnu ember-oroszlán inkarnációjának emlékét örökíti meg (szanszkrit: nara=ember, siṃha – kiejtés: szimha=oroszlán). B.K.S. Iyengar a Jóga új megvilágításban című könyvében a következőket írja:

„E történet szerint Hiranja Kashiput (szanszkrit: Hiraṇyakaśipu – kiejtés: Hiranjakasipu), a démonkirályt Brahmá abban a kegyben részesítette, hogy biztosította őt: nem ölhetik meg sem nappal, sem éjjel, sem a házában, sem azon kívül, sem szárazföldön, sem vízben, és sem Isten, sem ember, sem vadállat nem lehet a gyilkosa.

A démonkirály ettől kezdve az embereket és isteneket egyaránt gyötörte, köztük még saját jámbor fiát, Prahládát is, aki Visnu elkötelezett imádója volt. Prahláda válogatott kegyetlenségeknek és kínzásoknak volt kitéve, Visnu kegyelme következtében azonban sértetlen maradt, s még nagyobb odaadással és hittel hirdette Visnu Urunk mindenható és mindenütt jelenvaló voltát, valamint mindentudását.

Hiranja Kashipu egyszer elkeseredett dühében azzal a kérdéssel fordult fiához, hogy ha Visnu valóban mindenütt jelenvaló, akkor miért nem látható ő palotaterme oszlopában is? Azzal megvetően belerúgottaz oszlopba, hogy meggyőzze fiát hite képtelenségéről. Amikor Prahláda erre Visnuhoz kiáltott segítségért, az Úr egyszer csak félelmetes formában – fölül oroszlánként, alul pedig emberként – előtört az oszlopból. Éppen szürkület volt, vagyis se nappal, se éjszaka. Az Úr fölemelte Hiranja Kashiput a levegőbe, ráült a küszöbre, combjára fektette a démonkirályt, és darabokra szaggatta.”

(Ha kíváncsi vagy az egész sztorira – esetleg sok más izgalmas, tanulságos és felemelő történetre –, azt a védikus tudás essszenciájában, a Srímad Bhágavatamban megtalálod – szerk.megj.)

Kép: wikipedia

Siṃhāsana (szimhászana)

A szimhászanában a nyelvet kinyújtjuk olyan messzire, amennyire csak bírjuk, szemeink tágra kimeresztve felfelé (a két szemöldök közé) néznek, testünk megfeszül, akár egy ugrásra kész oroszlánnak. Ez a póz megnöveli a vérkeringést a torokban és a nyelvben, tisztábbá teszi a hangot, erősíti az arc és a torok izmait.

A szimhászana egy másik változatában az oroszlánt meditációban „ábrázoljuk”, mikor csendesen ül és várakozik. Ekkor általában a szemünket lehunyva tartjuk ki az ászanát.

A kéz és lábtartásnak is más-más variációi lehetnek, érdemes mindet kipróbálni!

Felhasznált irodalom:
Swami Satyananda Saraswati: Ászana Pránájáma Mudrá Bandha
B.K.S. Iyengar: Jóga új megvilágításban
Sivananda Jóga kézikönyv
Szimbólumtár: Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából; írta Pál József, Újvári Edit, Borus Judit, és Ruttkay Helga
Borítókép: Chatgpt