Ezekben az irgalmatlan hőségekben, amikben az utóbbi évek nyarai telnek, az embernek nem sok kedve van olyan gyakorlatokat végzeni, ami még jobban izzaszt. Már csak úgy állva is szakad rólunk a víz, nehogy még neki akarjunk állni plusz izommunkát végezni. Persze szerencsés kivétel, ha valaki jól hűtött lakásban tud maradni, ám azt gyanítom ez nem mindig áll fenn. Ebben a melegben tehát javasolt inkább valami könnyedebbet gyakorolni, amit esetleg eddig hanyagoltunk, vagy kerültünk (magamból kiindulva írom ezt).
Ilyenkor ugyanis jobb a nyújtó gyakorlatokra fókuszálni. Nem mondom, hogy ezekbe nem lehet szintén beleizzadni, de kevésbé talán, mint az inkább erősítést célzó, főleg izommunkára épülő āsanákba.
Tehát nem most fogjuk gyakorolni a hajlított karos fekvőtámaszt, vagy a daru állást. Amire inkább javasolnám, hogy fókuszáljunk az olyan gyakorlatok, mint az ardha-matsyendrāsana (fél halkirálypóz) vagy a kandarāsana (barlangpóz). A továbbiakban ezt a két āsanát szeretném a figyelmedbe ajánlani.
Ardha-matsyendrāsana (ardha-matszjéndrászana) – fél halkirálypóz
Először is nézzük az ardha-matsyendrāsanát. Ez kifejezetten azoknak lesz a kedvence, akiknek gerinc panaszai, hátfájása van. Először is vegyük fel a kiindulási pózt, a vajrāsanát, ami a sarkon ülés póza.
1. Saroküléses pózból, üljünk át jobb oldalra, a lábfejek kerüljenek a külső oldalra, miközben az ülőcsontjaink a matracon maradnak.
2. A jobb láb fölött a bal lábat áttéve legyen a bal lábszár és a boka a jobb térd mellett, a combhoz simulva. A bal talpat a talajon tartva az térd nézzen az ég felé. A jobb sarkunkkal törekedjünk a bal ülőgumó felé, húzzuk be mellé anélkül, hogy ráülnénk.
3. Belégzésre két karral nyújtózzunk a magasba és fejtetővel az ég felé törekedve nyújtjuk a gerincet mindeközben. Kilégzésre a törzset balra-hátra fordítsuk, a jobb karunkkal pedig fogjuk át a bal térdet vagy combot.
4. A következő belégzésre nyújtózzunk hátrafelé a bal karral, nyissuk a mellkast, egyenesítsük a vállövet. Kilégzésre pedig a bal tenyeret helyezzük a talajra a gerinc vonalában. A tenyér legyen olyan távolságra a törzstől, hogy a vállöv a talajra párhuzamos maradjon, a gerince pedig továbbra is nyújtózni tudjon.
fotó: envato
5. Egy újabb belégzéssel pedig a két kart ismét az ég felé nyújtva, a gerincet megnyújtva visszafordulunk kiindulási helyzetbe, a karokat leengedve végleg bontjuk az āsanát.
6. Ugyanezeket tükörben megismételve nyújthatjuk meg a másik oldalunkat.
Jótékony hatások és ellenjavallatok
Az āsana számos remek hatással bír, többek között nyújtja a gerincoszlop mellett húzódó mélyizmokat, javítja hosszútávon a gerincferdülést, enyhíti a hát és derékfájdalmakat. Képes oldani a vállak merevségét, s míg az egyik oldalon nyújtja a hát- és hasizmokat, a másikon összehúzza őket.
Ellenjavallott azonban – ne végezzük akkor, ha – porckorongsérvünk van, várandósság esetén egy könnyített verzió javasolt, gyomorfekély, sérv vagy pajzsmirigy-túlműködés esetén szakértővel érdemes konzultálni, gerincferdülés és érzékeny derék esetén támasszuk alá a medencét pléddel a gyakorlat során.
Kandarāsana – barlangpóz
A másik említett gyakorlat a kandarāsana lesz, ami śavāsanából, hullapózból indul.
1. Először is a térdet behajlítva húzzuk fel a talpakat a talajra, a lábak helyezkedjenek el csípőszéles terpeszben, egymással párhuzamosan. Úgy kellene a sarkakat az ülőgumóhoz közelíteni, hogy a talajon fekvő kezek középső ujjainak hegyével éppen elérjük őket. Ekkor még a tenyerek a csípő mellett pihennek a talajon.
2. Belégzésre emeljük fel a medencét és vele együtt a törzset. Kilégzésre pedig kulcsoljuk össze a talajon a kezeket a farizom alatt. A kézfejekkel igyekezzünk a sarkak irányába nyújtózni.
3. Amire mindeközben figyelni kellene, hogy a lapockánkkal a medence irányába törekedjünk, a vállakkal pedig egymás felé. S míg a talpakon és a karokon támaszkodunk a talajon, belégzésre emeljük ki annyira a mellkast és a medencét, hogy a combok a talajjal párhuzamosak legyenek. A térdek lehetőleg maradjanak a bokák felett megtartva a csípőszélességet.
fotó: pexels
4. Az āsana bontásához először bontsuk az összekulcsolt ujjakat, görgessük ki a vállakat, a karokat pedig vigyük oldalra. Miután a tenyerünket a talajra simítottuk kilégzéssel tegyük le a lapockát, s a hátunkat csigolyáról csigolyára haladva gördítsük vissza a talajra úgy, hogy utoljára engedjük le a medencét. Néhány lélegzetig maradjunk ebben a helyzetben még felhúzott lábakkal, majd nyújtva a térdeket pihenjünk meg ismét śavāsanában.
Jótékony hatások és ellenjavallatok
Gondolom mondanom sem kell, hogy ennek az póznak is rengeteg jótékony hatása van, például nyújtja a has-, a váll izmait, a négyfejű combizmot, masszírozza a vastagbelet és a hasűri szerveket, segít a görnyedt válltartás javításában és a hátfájásban, s még sok más problémában. Igazából kinek mire van szüksége. A legtöbb āsana amúgy is több dologra alkalmazható, a hatásokat a rendszeres gyakorlás hozza meg.
Szerencsére ehhez a testhelyzethez csak az az egy figyelmeztetés tartozik, hogy derékfájás esetén csak addig emeljük ki a medencét, amit a comb és a törzs egy vonalba nem kerülnek.
Remélem ezekkel a gyakorlatokkal tudtam némi inspirációt adni ezekre a fülledt nyári napokra.
Köszönöm szépen a figyelmedet, és kitartást kívánok a gyakorlás során (is) ehhez a klímához!
Forrás: Dr. Tóth Soma László, Képes Andrea, Medvegy Gergely, Kapisinszky Judit : Jóga tiszta forrásból
Borítókép: pexels









