A lélek és a világ kapcsolata

Ha a yoga nemcsak testmozgás és elmekontroll szintjén érdekli a kedves olvasót és az āsanákat és prāṇāyāma gyakorlatokat nemcsak az egészségért és kiegyensúlyozottabb hétköznapokért gyakorolja, valószínűnek tartom, hogy olvasott már a yoga filozófiájáról is.

Amennyiben ezen a honlapon olvasgatott már, bizonyára találkozott több helyen azzal a kijelentéssel, hogy a yoga önmegvalósítási folyamatot jelent, és azzal is, hogy többféle yoga folyamat létezik. Ez így is van. Ami viszont minden yoga folyamatban megjelenik, az a lélek fogalma, pontosabban pedig az az alaptétel, hogy a lélek az eredeti „én”, a test pedig egy jármű. Tehát nem lelkünk van, hanem testünk, mert a lélek vagyunk „mi”.

A lélek és az anyagi világ kapcsolata

A yoga-hagyományok többsége arra törekszik, hogy kiszabadítsa a lelket az anyagi világból, kilépve a születés és halál körforgásából, amit a reinkarnáció elvének is nevezünk. Az aṣṭāṅga-yoga is mint más tradicionális folyamatok ezért érdekes módon, de érthető okokból, filozófiát is tanít a gyakorlati elvek mellett. Ezért nem meglepő, hogy Patañjali Yoga–sūtrájában is találkozunk a lélek és az anyagi világ kapcsolatát elemző sūtrával (aforizmával – rövid tanítást tömören megfogalmazó mondat). A bhakti–yoga gyakorlói a Śrīmad Bhāgavatamban is hasonló, talán egy kicsivel részletesebb leírást és magyarázatot olvasnak.

Ha a kedves olvasó töprengett már valaha azon, hogy mégis mi ez a világ körülöttünk, miért működik, vagy pontosabban hogyan működik, akkor ezekre a kérdésekre itt és most a fent említett írások alapján röviden válaszolni tudok. Legalábbis a filozófia bemutatásán keresztül.

fotó: pexels.com

A három kötőerő és a különféle kombinációik

Patañjali a Yoga-sūtrája (pontosan: a 2. pāda – fejezet -, a 18. sūtrában) vázolja fel, hogy az anyagi világ hogyan épül fel három tulajdonságból, minőségből, miként lehet az alkotóelemeket két csoportba sorolni, illetve megnevezi a létezés két célját. Tudom, ez így nagyon elvontnak hangzik, főleg konkrétumok nélkül, de rögtön kifejtem a részleteket.

A védikus irodalomban visszatérő elv, hogy az általunk ismert anyagi világ durva (érzékekkel felfogható) és finom (érzékekkel nem felfogható) fizikai rétegei egyaránt három úgynevezett kötőerő kombinációjából állnak. A filozófia az, hogy ez a három elv, tulajdonság az alapja mindennek, ebből épül fel minden.

Ez a három kötőerő a jóság (sattva), a szenvedély (rajas) és a tudatlanság (tamas) megnevezésekkel szerepelnek a Bhagavad-gītában. S itt ugyan más nevekkel szerepelnek, de ugyanarra az elvre utalnak, a filozófia szempontjából nincs különbség.

Első hallásra, minden részletes magyarázat nélkül ez elég elvont, ám ha egyszerűen szeretném megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a tudás és a boldogság megjelenése a jóság kötőerejéhez köthető; a szenvedély az aktivitás, az alkotás, a létrehozás folyamataihoz kapcsolódik, a tudatlanság pedig a mozdulatlanság, állandóság elvéhez tartozik.

S ezek mindenben jelen vannak a védikus filozófia szerint, mindenben, ami ehhez az anyagi, materiális világhoz tartozik, gyakorlatilag ez a három kötőerő és a különféle kombinációik adják az anyagi világot. Olyan ez kicsit, mint a három alapszín, a piros, kék és sárga. Minden más szín ezekből jön létre úgymond, a különféle arányú keveredés útján.

A durva fizikai elemek és az érzékek célja

A következő részlet a sūtrából azt mondja, hogy a világ alkotóelemeinek két csoportja van, az egyik a durva fizikai elemek – föld, víz, tűz, levegő, éter felosztásra kell gondolni, illetve az érzékekre, mint a szaglás, ízlelés, tapintás, hallás, látás. A harmadik részlete a sūtrának pedig azt mondja, hogy ezeknek (a fent említett érzékeknek és elemeknek) a célja, hogy a lélek érzéktapasztalásba merüljön, vagy kiszabaduljon az anyagi világból.

Azzal, hogy ebben a kis sūtrában ezt a három csoportot megemlíti, Patañjali gyakorlatilag felvázolta az anyagi világ létrejöttének célját és működési elvét is. A filozófia ugyanis az, hogy a lélek, mint örök, az anyagi világtól független létező, azért jön ebbe az anyagi világba, hogy az érzékeken keresztül élvezze azt – az anyagi világ ugye fentiek szerint nem más, mint az elemek és kötőerők kombinációja –, de ugyanezen elemek és érzékek képesek a segítségére lenni a léleknek, amikor el szeretné hagyni ezt a világot, és nem szeretne újra és újra megszületni – a reinkarnáció folyamata révén.

Az érzéki élvezet például olyan, mint amikor tortát eszünk, védikus szempontból a torta az anyagi elemek kombinációja, ugyan úgy ahogy a szájunk, a nyelvünk stb. Igazából nem a lélek élvezi a tortát, vagyis nem mi magunk. Ugyanezt az analógiát lehet az összes érzékszervre vonatkoztatni.

A felszabadulás, amire hagyományosan a yoga különféle folyamatai törekszenek kitartó gyakorlással, szintén az anyagi világbeli eszközökkel közelíthető meg. Például ahogy az aṣṭāṅga-yogi a testét használja, amit előbb a yama és niyama folyamatok követésével megtisztít, aztán az āsanákon és prāṇāyāma gyakorlatokon keresztül az elméjét felkészíti a meditációra.

fotó: pexels.com

A védikus filozófia mindenre ad megoldást – kipróbálod?

A védikus filozófia szépsége, hogy bár elég összetett képet tud festeni a világról és a működéséről a sok apró részlettel, ugyanazokon a részleteken keresztül elmagyarázza a megoldást is a világ problémáira, a leghétköznapibb dologtól egészen az anyagi világból való felszabadulásig.

Tudom, ez egy nagyon hosszú és összetett téma, amiből disszertációt is lehetne írni, ám a célom egyelőre csak a kedves olvasó érdeklődésének felkeltése volt.  Remélem sikerrel jártam ezen próbálkozásomban, és ha igen akkor a fent említett művek olvasását tudom a legjobb szívvel ajánlani.

Köszönöm szépen a kitartó figyelmedet. Filozofikus gondolatokban gazdag gyakorlást kívánok!

Forrás: Tóth-Soma László: Patañjali – Yoga-sūtra, Második rész
Borítókép: envato.com