Mikor lesz a koncentrációból meditáció?

A meditáció, mint olyan, mára már általánosan ismert és emlegetett fogalom, viszont azt figyeltem meg, hogy sokan csupán nagyon általános és felületes információkkal rendelkeznek róla. Pedig a koncepció és az ígérete is vonzó, a képesség, hogy az elménk fölött teljes uralmat nyerve, arra leszünk képesek, amire csak akarunk… Vagy mégsem?

Sokan sokfélét mondanak erről, engem igazából az olyan írások magyarázatai fogtak meg, mint a Yoga-sūtra. Úgyhogy ezalkalommal ezt a művet vizsgálnám meg abból a szempontból, hogy pontosan mit ír a meditációról, a megelőző lépésről, és a hatékony gyakorlás lényegéről. Előre jelezném, hogy ez egy terebélyes téma, úgyhogy csak a teljesség igénye nélkül egy kis ismeretterjesztőt szeretnék nyújtani, betekintést a lehetséges mélységekbe.

Mi kell a meditációhoz?

Pratañjali Yoga-sūtrája leírja, hogy a meditáció három lépcsőfokon valósul meg, és meglehetősen fontos előfeltétele az aṣtāṅga-yoga előző lépcsőfokainak is a gyakorlása, mert valójában azok készítik fel az embert arra, hogy egyáltalán tudjon majd meditálni. De miért? Mi kell a meditációhoz, ami ennyire sok részletet igényel?

Erre a válasz az elmében keresendő, ugyanis a meditációt (dhyāna) megelőző gyakorlat a koncentráció (dhāraṇā), vagyis a figyelem rögzítése egyetlen egy meditációs tárgyra. Amit viszont mindannyian tapasztalunk, hogy ez valójában a legnehezebb feladat. Az elménk szinte egy fél másodpercig nem képes nyugton maradni, és szempillantásonként újabb és újabb gondolatok, tervek, problémák cikáznak benne. S őszintén, elsőre még rendesen kínzásnak is hangzik az, hogy valahogy vissza kelljen fogni az elménket. Ezért is mondjuk azt, hogy a lépcsőfokokat gyakorolni kell. Az elmét is lehet edzetni, viszont tény, hogy sokkal egyszerűbb dolga van annak, aki már korábban különféle szabályok szerint elkezdte mindezt. (Lásd yama és niyama elvek.)

fotó: unsplash.com

Hogyan gyakorolhatod a koncentrációt?

A koncentráció is gyakorolható, azonban mindenképpen szükség van egy tárgyra, amit a központba helyezünk. Az elme kiürítése és a semmin meditálás éppen azért lehetetlen, mert a semmit nem tudjuk elképzelni sem. Ha nagy ürességet képzelünk az elménkbe, és arra kezdünk fókuszálni, akkor már nem a semmin, hanem az ürességen meditálunk valójában… Tudom, ez egy filozófiai bukfenc, de ha túlgurulunk rajta, minden sokkal érthetőbb lesz.

A haṭha-yogában azt javasolják kezdő szinten, hogy válasszunk egy külső meditációs tárgyat, ez lehet egy gyertya lángja, valamelyik cakra a testünkön, az orrunk, a nyelv hegye, de még akár egy félisten is a védikus panteonból. Bár ezek mind anyagi tárgyak, az elme szabályozását célzó gyakorláshoz teljesen megfelelnek.

Mikor válik a koncentráció meditációvá, és mi a siker kulcsa?

A koncentráció akkor lép fel a meditáció szintjére, amikor már hosszasan, megszakítás nélkül, elmélyülten fenn tudja tartani a gyakorló az állapotot. Ezt természetesen nem egyik napról a másikra szokás elérni, szóval, ha lelkesen bele is vágunk a gyakorlásba, ne keseredjünk el, ha elsőre nem tudjuk tovább fenntartani a figyelmünket néhány percnél. Sőt. A néhány perc már nagy dolog. A legtöbb ember már néhány másodperc után küzd azért, hogy visszahozza a figyelmét, mert a gondolatai útközben elterelődtek. A kitartás a siker kulcsa itt is, mint mindenben. Ezért is olyan nehéz a meditáció állapotát egyáltalán elérni, mert az definícióját tekintve a dhāranában rögzített tudat egy dologra történő folyamatos (megszakítás nélküli) fókusza.

A meditáció állapotát onnan lehet úgymond felismerni, vagy inkább megkülönböztetni a koncentrációtól, hogy utóbbiban az összpontosítást képesek megzavarni az érzékek. Például megérezzük a frissen sütött kakaóscsiga illatát, és már oda is a figyelem, a gondolatainkba beúszott a péksütemény megízlelésének vágya. A dhyānában, meditációban viszont az ilyen külső, érzékszervi alapú észlelések már nem vonják el a figyelmet. Semmilyen hangról, illatról, érzetről nem vesz többé tudomást a gyakorló. A „megszűnik körülötte a világ” kifejezéssel jól meg lehet fogni ezt az állapotot.

fotó: unsplash.com

Mi a meditáció végső célja?

Azonban van egy fontos részlet, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, különben nem lenne teljes és hiteles a yogik meditációjának bemutatása. Ez pedig nem más, mint a végső cél, amit el szeretnének érni mindezzel. Korábban azt említettem, hogy kezdő szinten a külső tárgyak segítségével érdemes kezdeni a gyakorlást. A yoginak viszont magasabb rendű célja van, ő az anyagin túlira, a transzcendens elérésére törekszik. Akinek érdeklődése már túlmutat az anyagi világbéli boldoguláson, az a meditációja tárgyát is már máshonnan választja meg.

Ugyanis a meditáció nemcsak a szoros tudati kapcsolatot jelenti az adott tárggyal, hanem azt is, hogy ebben az állapotban a gyakorló képes azt tökéletesen megérteni. Ez a megértés pedig akkor nyer értelmet, ha a yogi olyan magas rendű tárgyat helyez a fókusza középpontjába, amely meghaladja az anyagi test és az anyagi világ határait. A haṭha-yogi célja a felszabadulás a születés és halál körforgásából, így a meditációja, ez a különleges eszköz is abba az irányba kell, hogy mutasson ahhoz, hogy ez a törekvés sikeres lehessen.

Remélem sikerült ezzel a rövid, filozófikusabb hangvételű cikkel téged is kicsit közelebb juttatnom a meditáció témájához és felkeltenem az érdeklődésedet a további olvasáshoz.

Sikeres, koncentrációban gazdag gyakorlást kívánok!

Forrás: Tóth-Soma László: Patañjali – Yoga-sūtra, Harmadik rész
Borítókép: chat gpt