A jóga útja – hogyan navigálj a vágyott élet felé?

A korábbi cikkünkben arról beszéltünk, mennyire fontos a pontos helymeghatározás: elengedhetetlen, hogy őszintén lássuk, honnan indulunk a belső térképünkön. Rendhagyó módon most mégsem magával a haladással és az úttal fogunk foglalkozni, hanem a céllal.

Bár az út maga is kulcsfontosságú, tulajdonképpen nem más, mint egy egyenes, amely összeköti a kiindulóponti állapotunkat a kitűzött céllal. Első pillantásra a cél meghatározása egyszerű feladatnak tűnik, ám a gyakorlatban mégsem az. Az emberek a mindennapokban gyakran két véglet között ingadoznak: vagy elérhetetlenül nagy, túlságosan távoli célokat szabnak meg maguknak, vagy hiányzik belőlük a hit, hogy egyáltalán bármit is képesek elérhetni.

A reális és megtartó célok kitűzése a hétköznapi életben, a karrierben vagy a családban éppolyan lényegi kérdés, mint az önmegvalósítás és a jóga ösvényén.

A távoli eszmény: Miért kell egy igazán nagy cél?

A sikeres navigációhoz fontos, hogy legyen egy távoli, komoly, magasröptű célunk. Nem kell félnünk attól, ha ez a cél elsőre messzinek tűnik! Ha ugyanis van egy nagy formátumú verziónk az életünkről vagy a lelki fejlődésünkről, nem esünk abba a hibába, hogy egy kisebb részeredmény elérésekor azonnal hátra dőlünk, és azt gondoljuk, „már célba is értünk”.

A távoli cél olyan, mint a sarkcsillag vagy az iránytű északi iránya. Nem feltétlenül holnap fogjuk elérni, de mindig fontos iránymutató ideaként szolgál, amely felé törekedhetünk, s amely segít, hogy ne tévedjünk el a mindennapok sűrűjében.

fotó: magnific.com

Visszafelé építkezés: A belső útvonaltervező

Miután tisztáztuk a végső ideát, érdemes feltenni a kérdést: hogyan jutunk el oda? A jógikus életmód és a tudatos élettervezés egyik leghatékonyabb módszere a visszafelé történő építkezés.

Gondoljunk csak bele: ha eldöntjük, hogy Óbudáról szeretnénk eljutni a Deák térre, előre felépítjük a lépéseket. Átgondoljuk, milyen járművekkel fogunk haladni, hol kell átszállnunk, mennyi időt vesz igénybe az út, s közben folyamatosan ellenőrizni tudjuk, hogy a jó irányba tartunk-e.

Az életutunk és a spirituális törekvéseink tervezésekor is érdemes felállítani ezeket a mérföldköveket:

◦ Mit szeretnénk elérni 20 év múlva?
◦ Ehhez hol kell tartanunk 10, 5 vagy akár 1 év múlva?
◦ Mit kell tennünk a mai napon, hogy ezen az úton maradjunk?

Amikor egy-egy megállónál kinézünk az ablakon, a belső GPS-ünkre rásandítva rögtön látni fogjuk, hogy hol járunk. Ha érzékeljük a haladást, az visszacsatolást ad, és megerősít minket abban, hogy képesek vagyunk elérni a végső célunkat.

Mi történik, ha fennakadás van az úton?

Egy hosszú utazás során – pláne, ha egész életre szóló törekvésekről beszélünk – elkerülhetetlenek a fennakadások. Nem szabad elkeserednünk, ha nem értünk el egy mérföldkövet az előre eltervezett hét vagy év alatt.
A megtorpanásnak alapvetően két fő oka lehet:

◦ Külső akadályok (a „lerobbant jármű”): Előfordulhat, hogy rajtunk kívülálló körülmények miatt állunk a dugóban. Egy váratlan élethelyzet, betegség vagy külső átalakulás késleltetheti a haladást. Emiatt felesleges vádolnunk magunkat.

◦ Belső megszakítások (a „rövid pihenő”): Olykor mi magunk döntünk úgy, hogy félreállunk. Szükségünk lehet egy kis pihenőre, feltöltődésre, vagy egyszerűen elintéznivalónk akad a „helyközi megállóban”.

Attól még, hogy egy időre megszakítottuk a haladást vagy le kellett szállnunk a járműről, az út nem veszett el! Bármikor visszatérhetünk rá és folytathatjuk a haladást, hiszen a fejünkben ott van a térkép, és pontosan tudjuk, mi a következő lépés.

fotó: magnific.com

Változhat-e a cél menet közben?

Gyakori félelem, hogy mi történik, ha idővel megváltoznak a céljaink. Ettől sem kell megijednünk! Az életünk során felmerülő új körülmények hatására teljesen természetes, ha módosítani kell a terveinken.

Kiderülhet egy iskoláról, egy munkahelyről, egy feladatról vagy akár egy közösségről is, hogy már nem szolgálja a fejlődésünket, és nem érezzük jól magunkat benne. Ilyenkor nem szabad görcsösen ragaszkodni egy már érvényét vesztett részcélhoz. A legfőbb elveinkhez – a távoli, igazán fontos értékeinkhez – hűnek kell maradnunk, de a megvalósítás módjában rugalmasnak kell lennünk.

Néha a végső célt is finomítjuk: lehet, hogy még magasabbra tesszük a lécet, közelebbi elvárásokat fogalmazunk meg, vagy korrigáljuk az irányt. Ez nem tragédia, hanem a tudatos felnőtté válás és a jógikus önreflexió része. A lényeg csupán annyi, hogy a döntéseinket mindig őszintén és alaposan átgondolva hozzuk meg.

Borítókép: pexels.com