Mielőtt a matracra lépsz…

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. (Weöres Sándor)

A jóga sokkal több, mint amit a matracon végzünk. Önismereti út is, amelyen a testünk mellett az elménket, a türelmünket és a másokhoz való viszonyunkat is jobban megismerhetjük. Ehhez néha egy-egy bölcs gondolat, egy találó idézet vagy egy tanmese is elég, hogy más szemmel nézzünk a gyakorlásunkra – és önmagunkra.

A legtöbben a mozgás miatt ászanáznak, vagyis jógapózokat gyakorolnak. A köznyelvben ezt gyakran egyszerűen jógázásnak nevezik, pedig a jóga lényege messze túlmutat az ászanákon.

A jóga az a folyamat, amely az anyagi tudat működésének megfékezésére, illetve leállítására irányul. (Patandzsali)

A jóga szó egyfelől jelent összekapcsolódást, másfelől szabályozást. Az első a transzcendensre, Istenre vonatkozik, a második pedig az elmére. És a kettő összefügg: ahhoz, hogy visszataláljunk Istenhez – többek között – meg kell zabolázni tudatunkat. Ez egy hosszú folyamat, és az ászanák gyakorlása csupán egyetlen eszköze ennek.

A jóga tükör: belülről pillanthatjuk meg magunkat benne. (Iyengar)

Az ősi indiai kinyilatkoztatott szentírások, a Védák azon részében találunk említést az ászanákról, ahol a lét legfontosabb kérdésiről van szó: az upanisadokban. Az upanisad szó „közel ülést” jelent: ezekben a párbeszédekben egy hiteles lelki tanítómester a tanítványával beszélget olyan végső kérdésekről, mint a lét értelme vagy a valóság természete. Az itt megemlített, adott esetben részletesebben is leírt ászanák nagy része ülő póz, nem véletlenül: ezekben a legkönnyebb meditálni. Maga az ászana szó is ülőalkalmatosságot jelent.

Másik funkciója az ászanáknak az egészség megtartása, a test karbantartása annak érdekében, hogy a jógi figyelmét ne a teste szükségletei, adott esetben fájdalmai kössék le, illetve azért, hogy képes legyen sokáig egy pózban ülni egyenes háttal, ami nagyon is igénybe veszi a testet. Az ászanák gyakorlása által a jógi megtanulja uralni a testét, és tudatosan irányítani a figyelmét.

Ahhoz, hogy Istennel újra kapcsolódhasson, a jóginak meg kell szabadulnia a szív tisztátalanságaitól. Ehhez önismeretre is szükség van.

A bölcsesség azt jelenti, hogy először magadon próbálsz meg segíteni, nem másokon. (Sivaráma Swami)

Legközelebb, ha jógázol, jusson eszedbe a jóga eredeti jelentése, célja! Ragadd meg az alkalmat, és jógaórán (is) gyakorold az elme uralását, törekedj az önismeretre.

Ahogy Iyengar mondta: Csakis akkor léphetünk túl korlátainkon, ha felismerjük őket. Ha a megvilágosodást, az Istennel való kapcsolatot rögtön nem is éred el, önmagad „javított kiadása” még lehetsz.

Az ősi indiai írások tele vannak bölcs tanmesékkel, elgondolkodtató sorokkal. Ebből szedtem össze néhányat kedvcsinálónak, és szeretném általuk is megmutatni, hogy minden alkalom jó alkalom az önismeretre és az elme megzabolázására!

Ne tántorítson el, hol tartasz, inkább bátorítson az, hová mész. (Candramauli Swami)

Az alázattal így vagy úgy, de szembetalálod magad, ha jógázol. Már az oktatóddal való kapcsolatodban megmutatkozik ez: figyelemmel, pontosan követed az utasításait, vagy „te úgyis jobban tudod”? Iyengar szerint a tanítás művészetének kulcsa a tolerancia, a tanulásé pedig az alázat.

És persze ott az alázat, a türelem kérdése az ászanákkal kapcsolatban is: türelmes vagy-e a testi adottságaiddal? Nem tudod minden nap ugyanazt a szintet hozni. Haragszol-e majd magadra ezért? Erővel csakazértis megcsinálod, még ha nem is esik jól, főleg, ha a melletted lévő könnyedén felveszi a pózt?

Ha már itt tartunk: másokhoz méred-e magad, vagy valóban csak a tested jelzéseire figyelsz, tiszteletben tartva, hogy aznap mennyit bír?

És az egyik legkínosabb kérdés: tudsz-e szívből örülni annak, ha egy társadnak sikerül megcsinálni valamit, ami neked sehogy se megy? Pedig kéne. Legalábbis Patandzsali ezt tanácsolja:

Aki önmagában kifejleszti a boldogsággal való barátságosságot, a szenvedés iránti együttérzést, az erényesség irányában tanusított örömet, valamint az erkölcstelenséggel szembeni kiegyensúlyozottságot, annak tudata lecsendesül.

És hogy viseled, ha lassabban fejlődsz, mint a társaid, vagy mint ahogy szeretnél? Leginkább nyújtáskor találja szemben magát az ember azzal, hogy van, amikor az erő, az akarat nem segít, csakis a kitartó gyakorlás.

Ha már épp feladnád, jusson eszedbe az alábbi történet:

Panininek annyira nem ment a szanszkrit, hogy tanára eltanácsolta. Szégyenében nem mert hazamenni, inkább leült egy folyó partjára. Ott megfigyelte, hogy a kő lépcsőt milyen szép kerekre lecsiszolta a víz. Arra gondolt, hogy ha egy olyan lágy anyag, mint a víz, képes volt a kemény követ lecsiszolni, akkor, ha ő is elég időt rászán, és kitartó lesz, mint a víz, sikerülhet elsajátítania a szanszkrit nyelvtant. Visszament tanítójához, és minden nap gyakorolt. Végül annyira belejött, hogy összefoglaló munkát írt a témában.

De idézhetnénk itt Patthabi Jois híres mondását is:

Do your practice, all is coming – Gyakorolj, és minden más jön magától.

Persze az is lehet, hogy egy őstehetség vagy, akinek szinte nem is kell gyakorolnia. Ha így van, fejedbe száll a dicsőség? Krisna azt mondja a Bahagavad-gítában: Én vagyok a képesség az emberben. Még Ardzsuna is csak addig volt a legnagyobb harcos, míg be nem teljesített feladatát, és meg nem nyerte a kuruksétrai csatát. Krisna aztán visszavette tőle képességét.

És ha már Ardzsuna, nézzünk egy történetet a koncetrációval kapcsolatban. Dróna a Pándava testvéreket tanította íjjal lőni. Mindegyiktől megkérdezte, hogy mit lát, mikor bemérték a célpontot. Csak Ardzsunát engedte lőni, mert ő volt az egyetlen, aki a célponton kívül nem látott semmi mást. Te tudsz ennyire koncentrálni jógaórán? Vagy fejben újra lejátszod a nap eseményeid, pörgeted az elmédben, hogy milyen tennivalóid vannak még?

És végül: mennyire szolgáltatod ki magad a pillanatnyi érzéseidnek, akár jó, akár rossz ér? Vagy képes vagy tiszta fejjel nézni a dolgokat? Jussanak eszedbe az alábbi Bhagavad-gítá idézetek:

A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Ó, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül, hogy zavarnák őt.

Avagy:

Akit nem ingat meg semmi, érje bár jó vagy rossz, s nem ujjong és nem panaszkodik miattuk, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban.

De ha még nem megy a lakonikus nyugalom, ne aggódj, mert Iyengar szerint: a jóga célja az egymásnak ellentmondó érzések lecsendesítése.

Szóval, próbálj ezekre emlékezni, gyakorolni, és minden más jön magától….

Források:
Mecz Nikoletta szakdolgozata: Ászanák a védikus szentírásokban (upanisadok)
Bhagavad-gītā – úgy, ahogy van
Tóth-Soma László: Patañjali – Yoga-sūtra
Fotók, borítókép: envato.com