Miért adunk fel oly sok mindent 3 hét után?

Le merem fogadni, hogy mindenki kezdett már bele lelkesen valami új, nagy kihívásba, ami az élet gyökeres változását ígérte. Lehetett ez egy diéta, egy edzésterv, egy kúra (na jó, azt nem is lehet sokáig csinálni – egészségügyi szempontból) vagy elhatározza az ember, hogy megtanul valami teljesen új képességet, esetleg elkezd yogázni. Aztán valahogy hosszútávon, napi rendszerességgel csinálni az adott dolgot már egyre nehezebb. Végül pedig szinte a semmiből felbukkan egy kis probléma itt, egy kis nehézség ott, vagy egyáltalán nem vagyunk már benne biztosak, hogy van értelme az egésznek és abbahagyjuk, mert nem megy, nem használ semmit…

S bár számos jótanácsot hallani, de hogy az ember hogyan küzd meg a saját elméjével, hogy az elhatározásait véghez tudja vinni, arra már ritkán kapunk kielégítő választ. Ezen cikkben a yoga gyakorlása esetén felmerülő nehézségeket fogjuk górcső alá venni kicsit, de az elkövetkezőket minden nemű olyan cél elérésénél is érdemes figyelembe venni, ami az ember tudatának fókuszáltságát igényli.

Patañjali szerint a 9 fő akadály, ami az elme szétszórtságához vezet

Patañjali Yoga-sūtrájában, méghozzá az 1.30.-as versben beszél arról a kilenc fő akadályról, amely az anyagi tudatot szétszórttá teszi, s ez által akadályozza a megszakítatlan gyakorlást (legyen itt szó bármiről).

Patañjali a következő kilenc pontot sorolja fel:

1. betegség
2. mentális tompaság
3. kétség
4. hanyagság
5. lustaság
6. mértéktelenség
7. a csapongó érzékek (okozta hibás tapasztalás)
8. a cél el nem érése
9. instabilitás (vagyis a már elért cél/helyzet fenntartására való képtelenség)

Patañjali ezek felsorolásával arra próbálja figyelmeztetni a yogit, hogy ezekkel az élet velejárójaként szembesülni fog. Ezekre fel lehet készülni, tudatosnak lenni róla, hogy akadályokként felbukkanhatnak, sőt, meg is lehet előzni őket. De nem kell kifejezetten yoginak lenni, hogy ezt belássa az ember (persze itt most kérdés, hogy kit definiálunk yoginak). Mi, hétköznapi élőlények is könnyen beláthatjuk, hogy ezen tényezők, akadályok mindenképpen előbb vagy utóbb elő fognak kerülni az életben, és rendesen szét is zilálja a nyugodt elmét.

Amit a sūtra magyarázatában az általam ismert fordítás kiemel, az nem más, mint hogy ezek az akadályok és az általuk okozott mentális változás két külön dolog – bármennyire is kéz a kézben jár a két dolog. Az ok és az okozat nem ugyanaz.

Az első 5 akadályról

A betegség az, amit a test normális fizikai egészségi állapotának zavaraként definiál az orvostudomány – ám a yoga-hagyományokat követve ez ugye csak a fizikai test megbetegedését jelenti. Azonban magunkon és másokon is megfigyelhető, hogy amikor betegek vagyunk, akkor a tudatunk is vele együtt romlik – kezdve azzal, hogy a lázas ember képes hallucinálni, elfelejteni dolgokat, egészen addig, hogy sokkal türelmetlenebb és ingerlékenyebb lesz. Itt a betegség volt az akadály, a viselkedésbeli változás vagy a feledékenység pedig az okozott mentális zavar.

A mentális tunyaság – amit fordíthatunk akár eltompultságnak, érdektelenségnek –, mint akadály, tétlenséget, semmittevést okoz. Úgy is lehet mondani, hogy ez az az állapot, amelyben az anyagi tudatot nem lehet munkára bírni. Magának a mentális tunyaságnak számos oka lehet: a betegség, lusta életvitel, lehúzó emberek társasága, vagy akár az is, ha elfeledkezünk az eredeti célunkról. Tehát a mentális eltompultság az akadály, amelynek oka – a tunyaság és semmittevés – mint mentális változás. Ennek az akadálynak a legjobb ellenszere a lelkes, tiszta motivációval rendelkező személyek társasága, akik hasonló célt tűztek ki, mint mi.

A kétség az egyik legismeretesebb akadályozó tényező, amivel mindannyian találkozunk, bármilyen folyamat során. Amit okoz, mint a tudati változás, az a döntésképtelenség. (Az a tipikus „de mi van ha…” kezdetű mondatok, amivel egy következő lépést hetekkel, hónapokkal is képesek vagyunk elodázni.) Ez leginkább akkor bukkan fel, mikor olyasmit szeretnénk megtenni, ami meghaladja a képességeinket, vagy a folyamatba vetett hitünket. A nehézségek felbukkanása természetes, az általunk választott folyamat kitartó gyakorlása viszont áthidalja ezeket. A nagy összezavarodások idején pedig érdemes mindig visszatréni az alapokhoz, bármiről legyen is szó.

A hanyagság jól átlátható akadály, ami akkor alakul ki, hogyha a célunkról elterelődik a fókuszunk. Az eredménye pedig a gondatlan cselekvés lesz, egy hiányos mentális állapot, amelyben lelassulunk a célfelé vezető úton. S nagyon figyelni kell, mert ez a mentalitás könnyen szokássá válhat. A megoldás itt is az alapok újra áttanulmányozása és a folyamatunk gyakorlatainak ismétlése – ám ezúttal külön erőfeszítést téve a figyelmünkre.

A lustaság komoly probléma, ami a kötelességeink és a gyakorlataink elhanyagolásához vezet. Maga a lustaság kialakulhat a nem megfelelő táplálkozás nyomán, de a mai világban az olyan szokások is hozzásegítenek ehhez, mint például telefonon a szociális média pörgetése, vagy a számítógépek egyéb szórakoztató funkcióinak túlzott használata. A lustaság legyőzésére az ilyenfajta rossz szokások felülírása javallott, méghozzá a gyakorlatok folyamatos, eltökélt fenntartása révén.

A további 4 akadályról

A mértéktelenség – gyakorlatilag bármely formában és értelemben – minden törekvés akadályozó tényezője lesz, hiszen teljesen összezavarja az elmét – és a testet, ha evésről, vagy alvásról van szó. A különféle szabályok és szigorú korlátok valójában segítik az embert a nagyobb célok elérésében, mert képesek az elmét a kijelölt úton tartani. Az önfegyelem, önfegyelmezés éppen ezért kardinális fogalom a legtöbb filozófiai nézetben.

Az érzékek csapongó működése hasonló a kétséghez, megnehezíti a döntéshozatalt és az előrehaladást azáltal, hogy megváltoztathatja az elképzelésünket a célunkról, ezáltal pedig eltérít a kiválasztott útról. Ezt úgy ugorjuk meg, hogy újra figyelmünk középpontjába helyezzük azt a tényt, hogy mi a célunkat hosszas mérlegelés és tanulás után választottuk és, hogy ezen a ponton csak akkor érünk el bármilyen eredményt, ha kitartunk mellette, bármi legyen is.

A cél el nem érése sokszor elkedvetlenedéshez vezet, ami akkor jelentkezik, ha hamarabb várunk eredményt, mint ahogy az természetesen megérkezne. Ilyenkor szokták sokan elveszíteni a lelkesedésüket. Mindig érdemes emlékeztetni magunkat, hogy a célunk valószínűleg hosszabb idő töretlen munkája által valósul meg, a legtöbb nagyszabású elképzelésre nincs instant megoldás. S a kitartó, folyamatos gyakorlás – ha kevés és lassú is, mindig jobb, mint a kampányszerű, intenzív erőfeszítés, mert az hamarabb kifullad.

Az instabilitás alatt Patañjali azt érti, hogy a törekvő néha elbukik, mert vagy visszafelé halad az útján, vagy megállt és nem tud tovább haladni. A bukás valódi veszély, de a céltól nem tántoríthat el. Akkor is tovább kell menni, ha az ember hibázott, lelassult, vagy megállt a törekvésében.

Önvizsgálat és a probléma forrásának felismerése

Összefoglalva tehát sokféle akadállyal találkozik az, aki nagy célokat tűz ki maga elé, s a legnagyobb nehézséget a tudat szétszórtsága, a fókusz elvesztése okozhatja. Ha azonban az ilyen esetekben mindig megvizsgáljuk magunkat, észrevesszük a probléma forrását – a fent említett akadályok egyikét – máris egy lépéssel közelebb lehetünk a megoldásukhoz.

Köszönöm szépen a kedves figyelmedet, és fókuszált, tudatos gyakorlást kívánok!

Forrás: Tóth-Soma László: Patañjali – Yoga-sūtra, Első rész
Fotók és borítókép: envato.com