Mit tanít a kert? Őszi praktikák és természetközeli bölcsesség

Amikor beköszönt az ősz, mintha a kert is lassan elcsendesedne. Pedig a föld alatt ilyenkor is pezseg az élet: a lehulló levelekből tápanyag születik, a talaj élőlényei teszik a dolgukat, és közben már indul is a készülődés a következő tavaszra.

De mit tehetsz most azért, hogy a kerted tavasszal is élettel teli és egészséges legyen? És mit taníthat nekünk a természet a türelemről, az elfogadásról vagy éppen arról, hogyan kapcsolódhatunk hozzá? Nagyon izgalmas és hasznos témákról beszélgettünk Bencsik Jánossal (Kalpavriksa Dászával), Krisna-völgy sokat tapasztalt kertészével.

JP: Kezdjük az alapoknál: amikor beköszönt az ősz, mi az első dolog, amire egy kertésznek érdemes figyelnie a kertben?

Mint minden évszakban, ősszel is érdemes kiemelt figyelmet szenteltünk az egészséges talajélet fenntartására, javítására. Járjuk be a kertünket és vizsgáljuk meg milyen állapotban vannak a növényeink és az ágyások. Gondoljuk át, hogy mennyi hely szabadul fel ágyásainkban az egynyári növények kiszedésével és mit szeretnénk a helyükre ültetni.

JP: Sokan úgy gondolják, hogy ősszel a kertben már mindennek vége. De mi történik ilyenkor a földben, amikor kívülről úgy tűnik, hogy „vége a szezonnak”?

Az őszi időszak nagyon fontos a talajélet szempontjából. A nyári meleg és szárazság után a csökkenő hőmérséklet és a több csapadék hatására a talajlakó mikroorganizmusok megélénkülnek, s elkezdik a lehulló levelek, növényi maradványok és a bedolgozott szerves trágyák lebontását, majd értékes humusszá alakítását.

JP: Mit érdemes ősszel megtenni a talajjal, hogy tavasszal jobb állapotban várja a vetést és az ültetést?

Ősszel több módon is segíthetjük a talajunk egészségét. Fontos, hogy a talajunk folyamatosan, egész évben takarva legyen. Ahogyan testünket védjük a nagy nyári melegben vagy a téli hidegben megfelelő öltözékkel, úgy érdemes a talajt is védeni. A takart talaj megfelelő környezetet biztosít az élőlényeknek, jobb a vízháztartása és kevésbé van kitéve az erodáló természeti hatásoknak.

Takarhatunk élő növényekkel (zöldtrágyázás), az ősszel lehullott levelekkel, felaprított növényi maradványokkal és komposzttal is, de akár több módon is egyszerre. Krisna-völgy kertjeiben ősszel gyakran vetünk úgy takarónövényeket, hogy előtte vékonyan komposzttal is takarjuk ágyásainkat. A komposzttal rengeteg élőlényt viszünk a talajba, a talajtakaró növények pedig a téli kifagyás vagy – ha áttelelő takarókat választottunk –  a tavaszi vágás után tápanyagként szolgálnak majd nekik. Így a tavaszi vetést egy élettel teli ágyás várja majd.

JP: A talajművelésnél mi az, amit érdemes elvégezni ilyenkor, és mi az, amit inkább ne bolygassunk?

A talajművelésnél fontos, hogy ne forgassuk át a talaj rétegeit fölöslegesen. Egy új terület betörésekor indokolt  a talaj mély átforgatása, felásása, egy régóta használt ágyásban viszont kerülendő. A különböző rétegekben élő mikroorganizmusok nagy része elpusztulhat ilyenkor, a talajban már meglévő értékes járatokat, amelyekben a víz, a levegő és az élőlények közlekednek szintén leromboljuk.

Ásó helyett érdemes inkább ásóvillát használni és forgatás helyett csak lazítani a talajt, a komposztot, érett trágyát vagy egyéb szerves anyagot elég csak sekélyen bedolgozni a talaj felső rétegeibe. Az élőlények leviszik majd helyettünk a mélyebb rétegekbe is.

JP: Milyen jelekből lehet megállapítani, hogy egy földterület jól érzi magát, illetve hogy valami nincs rendben a talajjal?

Kertünk bejárásakor könnyen meg tudjuk állapítani, hogy milyen állapotban van a talajunk. Az egészséges talaj ismérvei a következők: laza, morzsalékos szerkezet; sötétbarna vagy egészen feketés szín, jó vízáteresztő és megtartó képesség; könnyű megmunkálhatóság; földigiliszták jelenléte; vékony,fehér, pókhálószerű gombafonalak jelenléte a talaj felső rétegében és a mulcs alatt; kellemes erdei illat.

Tegyünk megfigyeléseket: eső után az ágyásaink könnyen felveszik majd megtartják az esővizet vagy sokáig pocsolyaként áll a víz rajtuk? Próbáljuk meg beleszúrni az ásóvillát az ágyásba, mennyire megy könnyen? Finom, morzsalékos a talajunk vagy inkább kemény és rögös? Növényeink állapota és a jelenlévő gyomnövények is segíthetnek ebben nekünk.

JP: Mit lehet kezdeni az ősszel lehulló levelekkel? Mikor értékes kerti alapanyag, és mikor okozhat inkább problémát?

Az ősszel lehulló leveleket többféle módon is hasznosíthatjuk. Kiváló komposzt alapanyag, a tisztán falevélből és kevés szerves trágyából készített komposzt pedig a legjobb közeget adja a tavaszi palántaneveléshez. Takarhatjuk vele az évelő növényeink tövét és az ágyásainkat is.

Van néhány fa, amelynek a levelét nem érdemes használni: a dió, a fekete dió, a platán és a vadgesztenye levelei olyan vegyületeket is tartalmaznak, amelyek gátolják más növények csírázását vagy nagyon lassan bomlanak le. Ezeket a leveleket érdemes 2-3 évig külön komposztálni, majd utána felhasználni.

JP: A komposztálás sok kertben alapvető kérdés. Mi kerülhet bele nyugodtan, mit érdemes kerülni, és hogyan lehet jó komposztot készíteni egyszerű körülmények között?

A komposztálás egy csodálatos dolog. Kertünk és otthonunk melléktermékeiből és hulladékaiból készíthetünk egy tápanyagban és élőlényekben gazdag „koktélt”. Alapanyagai lehetnek a nyers konyhai hulladékok (héj, teafilter,…), a kerti hulladékok (frissen nyírt fű, gyomnövények mag nélküli állapotban, növényi maradványok, falevél, faapríték), a szalma, a széna. A szénben gazdag alapanyag és a zöld anyag aránya legyen 2-3:1-hez.

Érdemes rétegezve egymásra tenni az alapanyagokat. Nedvessége legyen olyan, mint egy kicsavart mosogató szivacsnak. Időnként lazítsuk meg villával, hogy átjárható legyen a levegőnek. A komposzt éréséhez legalább 6-12 hónapra szükség van. Amikor már csak a nehezebben lebomló ágdarabok felismerhetőek az alapanyagokból, a komposztunk elkészült.

JP: Krisna-völgyben nagy területen gazdálkodtok. Van olyan tapasztalatotok, amelyből egy néhány száz négyzetméteres kiskert tulajdonosa is sokat profitálhat?

Több is van, de amit messze a legfontosabbnak tartok: az a biodiverzitás. Törekedjünk a változatosságra a kertünkben! Ez a természetes állapota egy élőhelynek és így lesz a legkevesebb gondunk is a kertünkkel, hiszen a természet a munka nagy részét elvégzi majd helyettünk, s minél inkább próbálunk természetellenes körülményeket kialakítani, azt annál nehezebb lesz fent tartani.

JP: Évek óta dolgozol földdel és növényekkel. Változott közben az, ahogyan a talajra tekintesz?

Tizennégy éve kezdtem el tanulni és dolgozni a mezőgazdaságban. Meglehetősen nehéz feladat röviden leírni azt a változást, amellyel a talajra tekintettem akkor és most. Akkoriban úgy tekintettem rá, mint egy eszközre, lehetőségre a tisztességes megélhetéshez. Nem igazán láttam át a működését és a jelentőségét sem. Ma már láthatom benne a Teremtés megannyi csodáját, amiért nagyon hálás vagyok.

JP: Van olyan dolog, amit a kert megtanított neked az elmúlt években, és amit az élet más területein is alkalmazni tudsz?

Számtalan dolgot tanított nekem a kert és a természet. Ahogy egyre több időt töltök a természetben, segít megérteni, hogy mennyire parányi részei vagyunk mi emberek, ez segít alázatosabbá válni. Az időjárás elemei (kánikula, erős fagy, eső, szél) segítenek toleránsabbá válni. A magvetéstől a betakarításig sokszor hosszú hónapok telnek el, ez segít türelmesebbé válni. Minden évben előfordul, hogy egyes termények nagyon jól sikerülnek, mások kevésbé jól, ez segít megérteni és elfogadni az anyagi világ kettős természetét. Hosszan sorolhatnám még a tanulságokat, rengeteget tanulhatunk a természettől.

Biztatok mindenkit, hogy töltsön el időt a kertjében, a természetben és merítsen belőle sok örömöt. “Amit gyönyörű természetnek neveznek, az nem más, mint az Úr mosolya, s amit a madarak édes dalának hívnak, az az Úr suttogó hangja.” (Srímad-Bhágavatam 1.11.26 magyarázat.)          

Fotók, borítókép: Bencsik János – Krisna-völgy