Az év vége felé közeledve a már így is őrült tempójú világ mintha az Űrgolyhókból – ehhez elég öregnek kell lenni, bocsi – jól ismert, elképzelhetetlen sebességre kapcsolna, és minden beskótkockásodna körülötted. A beskótkockásodást az ajándékok, határidők, elintéznivalók, családi programok okozzák – miközben persze szeretnél mindenhol helytállni, de ebben a túlfeszített iramban könnyen elfogyhat a türelmed. Mindannyiunknak.
Elég egy váratlan megjegyzés, egy csigalassúságú(nak tűnő) sor a boltban vagy egy icipici nézeteltérés is ahhoz, hogy ingerülten reagálj. Oké, de mégis hogyan őrizhetjük meg a békénket ezekben a helyzetekben? És mit jelent a jógikus szemlélet szerint az erőszaknélküliség?
Az ahimszá, vagyis az erőszaknélküliség a jóga egyik alapelve, amely jóval többet jelent a fizikai bántalmazás elkerülésénél. Olyan hozzáállás, amely gondolataidban, szavaidban és tetteidben egyaránt megnyilvánulhat. Egyrészt persze ott van az, hogy amennyire csak lehet, igyekszel nem ártani más élőlényeknek (legyen az ember, állat, növény), ugyanakkor az is, hogy megpróbálod nem bántani saját magadat sem.
Az ahimszá magaddal szemben kezdődik
A jóga nyolcfokú rendszerében az első fokozat a jama, amelynek első alapelve az ahimszá. A jama olyan egyetemes erkölcsi alapelveket foglal magában, amelyek a másokhoz és a világhoz való viszonyodat segítenek tudatosabbá tenni. Az ahimszá ennek az egyik legfontosabb kiindulópontja: kerüld az ártó szándékot, és törekedj az együttérző hozzáállásra.
Az erőszaknélküliség gyakorlása azonban nem feltétlenül másokkal kezdődik. Ez pedig nem is annyira könnyű. Tegye fel a kezét, aki nem szokta magát bántani. Hát… igen… Szóval, érdemes először azt megfigyelned, hogyan is bánsz saját magaddal. Miként reagálsz, amikor elrontasz valamit? Mennyire ostorozod magad, ha hibázol, és milyen türelmes vagy a saját fejlődésed kapcsán?
A folyamatos önkritika, a túlzott megfelelési kényszer és a pihenés nélküli hajszoltság rettentően kimerítő. Az ahimszá magaddal szemben azt is jelenti, hogy felismered a saját határaidat, és megtanulsz figyelni a szükségleteidre. Ez nem önzés, hiszen, ha önmagaddal is folyamatos harcban állsz, mások felé is nehezebben tudsz türelemmel és megértéssel fordulni.

fotó: pexels.com
Kevesebb indulat, több megértés
Leggyakrabban talán a kapcsolatainkban tesz próbára az erőszaknélküliség elve. Egészen könnyű türelmesnek maradni addig, amíg minden a terveid szerint alakul, de mi történik, ha valaki megbánt, igazságtalanul bánik veled, vagy egyszerűen csak másként gondolkodik, mint te?
Az ahimszá nem azt jelenti, hogy soha nem érzel dühöt, vagy minden helyzetben csendesen, mosolyogva fogadod mások viselkedését. Nem kell mindent elfogadnod, és a saját véleményedről sem kell lemondanod. A fő pont az, hogy ne az első indulatod vezérelje a reakcióidat.
Igen, tudom, könnyű ezt mondani. Főleg, ha az ember már nagyon fáradt mindenhez is. De rengeteget számít, ha egy feszültebb szituban eszedbe jut, hogy lassan vegyél egy mély levegőt. Ezzel időt nyersz, mielőtt reagálnál, és a tested, valamint az elméd is egy kicsit megnyugodhat. Mert hát mennyire éri meg azonnal visszavágni? Talán három másodpercig még jól is esik, de aztán valószínűleg beüt a bűntudat.
De persze az őszinteség és az erőszaknélküliség nem zárják ki egymást. Lehet határozottan nemet mondani, kiállni magadért vagy határokat húzni anélkül, hogy szándékosan fájdalmat okoznál. A békés hozzáállás nem jelent gyengeséget, és nem kell mindenáron megfelelned másoknak.
Az együttérzés a tányérodon is megjelenhet
Az ahimszá nem korlátozódik az emberi kapcsolatokra. A jógahagyományban a vegetáriánus táplálkozás az ahimszá egyik fontos gyakorlati megnyilvánulása, hiszen az élőlények iránti együttérzés és tisztelet az étel megválasztásában is kifejeződik. Lehetőséged van arra, hogy átgondold, milyen hatással vannak a döntéseid más élőlények életére. És a sajátodéra is. Az együttérzés tehát nemcsak egy szép gondolat. A mindennapi választásainkban nagyon is kézzelfoghatóvá válik.
A jóga a matracon túl is elkísér
A jógázás idővel a gondolkodásodra és a másokhoz való viszonyodra is hatással lesz. Ha nem csupán az ászanákra korlátozod a gyakorlásodat, hanem a jóga más területein is elmélyülsz, olyan tapasztalatokra tehetsz szert, amelyeket a hétköznapokban is hasznosíthatsz.
Az ászanák végzése megtanít tisztelni a fizikai határaidat, és erősíti a koncentrációdat. A pránájáma segíthet kezelni a feszültséget, a frusztrációt és a dühöt. Néhány tudatos légvétel már önmagában is nyugalmat ad, és kényes helyzetekben időt nyerhetsz vele az adott inger és a reakciód között.
A meditáció során – többek között – megtanulhatod jobban megfigyelni a gondolataidat és érzéseidet, így egyre könnyebben felismerheted, mi zajlik benned, anélkül, hogy minden felmerülő érzéssel azonosulnál. A mantrameditáció pedig segít feléleszteni és elmélyíteni az Istennel való kapcsolatodat, ami teljesen kitágítja a látásmódodat. A környezetedhez és minden élőlényhez egészen másként, sokkal együttérzőbben tudsz majd viszonyulni.

fotó: envato.com
Apró lépések, valódi fejlődés
Persze, mindez nem egyik napról a másikra történik. A régi minták és szokások nem változnak meg egy csapásra, de a jóga útja éppen a fokozatos fejlődésről szól.
A jógaórán megtanult tudatosságot nem hagyod ott a matracon, hanem magaddal viszed a boltba, a családi vacsorához és a konfliktusaidba is, hiszen ezekben a hétköznapi helyzetekben válik igazán kézzelfoghatóvá, amit a gyakorlásaid során elsajátítottál. Mindez nyilván munkás. Nyilván időbe telik. De megéri.
Igaz, a jóga végső célja nem a kiegyensúlyozottabb hétköznapi élet, hanem a tudat megtisztítása, Istennel való kapcsolódás, az önvaló megismerése. De ahogy egyre előrébb jutsz ezen a lelki úton, úgy természetes módon a többi élőlény iránti tiszteleted és együttérzésed is növekszik. Az ahimszá pedig ennek a hosszú és rögös, de nagyon értékes útnak az egyik lépése.
Amire mindig van lehetőséged…
És most, ahogy egyre inkább közelítenek az ünnepek és a velük járó őrület, egyre több lehetőséged nyílik gyakorolni mindezt. A körülötted zakatoló világot nem tudod lelassítani, és mások viselkedését sem irányíthatod. Arra viszont minden helyzetben van lehetőséged, hogy a saját hozzáállásodon dolgozz.
Lehet, hogy egy kicsit nyálasan hangzik, de minden alkalom, amikor a bántás helyett a megértést, az indulat helyett a türelmet választod, egy apró lépés azon az úton, amelyen nemcsak a kapcsolataid, de te magad is változol.
Hát… hajrá mindannyiunknak az ünnepek előtt, alatt és azon túl!
Borítókép: pexels.com
























