A relaxáció művészete – a testtől a lélekig

Némi töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy a relaxáció témájáról még nem írtam egy cikket sem, pedig őszintén a kor, amiben élünk ezért a témáért kiált. A helyzet olyannyira kétségbeejtő, hogy van, aki egyenesen fantáziálásnak tekinti, el sem tudja képzelni azt a testi, mentális állapotot, amelyben ellazulva, nyugodtan tud hosszú távon létezni. Olyan szintű stressz-túlpörgésben égünk, hogy ez a koncepció bár hívogató, de elérhetetlennek tűnik.

Azonban a yoga gyakorlóiként be kell vallanunk, hogy mind az āsanák sikeres kivitelezése, mind a meditáció akkor tud gördülékenyen működni, ha a test és az elme is ellazult, hiszen nem lehet izomgörcsben álló testtel vagy tomboló elmével egyiket sem végezni. Úgyhogy elkerülhetetlen, hogy az ellazulás művészetét megtanulja egy sikerre törekvő yoga gyakorló.

Akkor nézzük is meg, hogy milyen szintű relaxációkról tudunk beszélni, és azokat hogyan érjük el?

Relaxáció a test szintjén

A relaxáció több szinten működik, amelyekből az első a test ellazulása. A testünk ellazítását először hullapózban fekve (śavāsana) tudjuk elkezdeni gyakorolni. A yoga órák rendszeres látogatóinak már ismerős lehet a módszer, háton fekve, enyhén terpesztett lábakkal, karok nyújtott könyékkel fekszenek a törzs mellett és becsukott szemmel úgynevezett szuggesztiós parancsok – ha magunknak végezzük akkor autoszuggesztiós parancsok – segítségével, szó szerint tetőtől talpig ellazítjuk az izmainkat.

Ha otthon próbáljuk a relaxáció művészetének ezen szintjét elsajátítani, akkor számos interneten létező hanganyag lehet a segítségünkre. Ennek a gyakorlatnak a lényege, hogy közben megtapasztaljuk a látványos különbséget a feszült és az ellazult állapot között. A relaxáció valójában az egyetlen olyan módszer, amelyben az elme utasításaival az ember képes a saját testét felszabadítani a feszültség alól.

fotó: pexels.com

Hullapózban megtanulni az egész test relaxációját az első lépés csupán, hosszútávon, sok gyakorlás után a yogik bármilyen testhelyzetben képesek az összes izmukat ellazítani, illetve tudatosan hatni az izomműködésekre, akármilyen körülmények között. Akár a belsőszervek simaizmait is, amit különben az ember nem tud tudatosan irányítani vagy befolyásolni. De a relaxációnak vannak ilyen magasságai is.

Képzeljük csak el milyen csodálatos cél az, hogy a legfeszültebb helyzetben is képesek vagyunk teljesen nyugodtak maradni, fiziológiás (testi) szinten legalábbis. Nincs gyomorgörcs a munkahelyen, vagy állandó feszültség az izmainkban, ami miatt folyton masszőrhöz kell járni. S ez az egész úgy kezdődik, hogy hullapózban elkezdi gyakorolni az ember otthon is, akár az izmainak tudatos ellazítását.

Relaxáció az elme szintjén

A relaxáció második szintjét az elme szintjén gyakoroljuk, amihez a prāṇāyāmát, a légzést hívjuk segítségül különböző formában. A légzésre koncentrálva, az elme befelé fordításával megpróbálunk elszakadni a külvilág zavaros részleteitől. Valójában, ha jobban szemügyre vesszük, akkor az aṣṭāṅga-yoga nyolc lépcsőfokából a prāṇāyāma, dhārana (koncentráció), dhyāna (meditáció) lépések valójában mind a mentális relaxációra vezetnek rá.

A gyakorlás célja, ami a meditáció célja is, hogy az érzékeket megpróbáljuk visszavonni az érzéktárgyaktól – magyarán igyekszünk elkülönülni, eltávolodni a külvilág ingereitől –, mint amilyen a hang, a forma, az illat, az íz vagy a fény érzékelése. Természetesen tisztában kell lennünk vele, hogy az érzékszervek működését nem lehet beszüntetni. Amikor arról beszélünk, hogy relaxáció során visszavonjuk az érzékeket, akkor valójában arra utalunk, hogy a relaxáció idejére, arra a 15-20 percre igyekszünk eltekinteni az érzéktárgyakkal való kapcsolatuktól.

Ezen folyamat eléréséhez az olyan vizualizációs technikák is hozzásegítenek, amelyek lényege a figyelem befelé fordítása, egy meghatározott tudati tartalom felé irányítása. Ez a tudati tartalom sok minden lehet, egy gondolattól kezdve, egy tájon át, akár egy természeti jelenség is.

fotó: envato.com

Relaxáció a lélek szintjén

A relaxáció harmadik szintjének a lelki szintet nevezhetjük. Amikor már a lélek magaslatairól beszélünk, akkor az igazából már nem is teljesen úgy relaxáció, mint ellazulás, hanem mint aktív meditatív állapot. Ebben az állapotban az ember az anyagi testétől különböző, önvalóként azonosítja magát, a transzcendens lélekként gondol magára és célja ezt a különbséget észlelni és megtapasztalni.

A relaxáció íve a gyakorlás során

A test szintjén tehát, a feszültség és ellazulás állapota közti különbséget tapasztalhatjuk meg, az elme szintjén az érzékek érzéktárgyaktól való eltávolodását tapasztalhatjuk meg, a lélek szintjén pedig, amikor a test teljesen ellazul, az érzékek leválasztva az érzéktárgyakról, megtapasztalhatóvá válik a test különbözősége a lélektől. Jól látható ebből a rövid összefoglalásból az az ív, amit a relaxáció gyakorlása során – jó esetben – megteszünk, ahhoz, hogy végül hosszantartó eredményre, szellemi kiegyensúlyozottságra, belső békére tegyünk szert.

A harmadik, a lelki szint nélkül az eredmény ideig óráig fog csak tartani. A yogi, amikor megtapasztalja, hogy a lelki szint nélkül a relaxációja (meditációja) nem teljes, akkor kezd el érdeklődni a további részletek iránt, amelyeket a szentírásokból és a hiteles tanítóktól (guru) tanul el kitartó gyakorlás által.

Ám ezen lelki részletekbe a mai cikkünk rövidsége miatt nem megyünk bele. Kezdésnek teljesen jó, ha megtanuljuk elsajátítani a testi és mentális relaxációs gyakorlatokat, amelyek a yoga órák során is ismételten előkerülnek.

Remélem sikerült a figyelmedet efelé a fontos téma felé terelnem, és ezekután kivételes lelkesedéssel figyeled majd a relaxáció hatását a hétköznapok során is. Ellazulásban és befelé fordulásban gazdag gyakorlást kívánok!

Források: Dr. Tóth-Soma László, Képes Andrea, Medvegy Gergely, Kapisinszky Judit: Jóga tiszta forrásból
Borítókép: pexels.com